Harta a Duna mellett fekszik, Budapesttől délre kb 100 km-re. A több, mint 3000 lakosú, német nemzetiségű, döntően mezőgazdasággal foglalkozó község életében mindig meghatározó tényező volt a Duna.
Harta a magyarországi Duna-szakasz legnagyobb kanyarulatának közelében helyezkedik el, alig 700 m-re a folyótól. Betonozott út és járda vezet a partra a faluból, a Duna jelentős szerepet tölt be a hartaiak életében ma is. Vasárnap délután illik kisétálni a Duna-partra, megnézni a vízállást, beszélgetni - ezt mi is tapasztaltuk, sok helyi lakos, idősek és fiatalok egyaránt, sétált, kerékpározott a víkendházak közötti betonúton. Olyan volt, mintha egy faluban sétálnánk, ahol mindenki ismer mindenkit, és köszönnek egymásnak az emberek, barátságosan elbeszélgetnek. Így tudtuk meg mi is, hogy a part mellett kiépült üdülősor tulajdonosai főként helyi lakosok.
A partra egy keskeny, autóval is járható fahídon át lehet lejutni, a focipályát megkerülve vezet ide az út. Nyáron strandolni is lehet itt, vannak vendéglátóhelyek is.
A Dunával párhuzamosan fut az Eurovelo kerékpárút, sokszor a töltésen (a régi 51-es főúton).
A gőzhajózás megindulásával Hartán is létesült hajóállomás, jelentős személy és áruforgalommal, az olcsó szállítási lehetőség fellendítette a mezőgazdasági termelést, illetve sok hajós került ki a falu lakóiból. A kikötő még mindig üzemel, a régi épületek is megvannak.
A parton sétálva mi is láttunk hatalmas áruszállító uszályokat közlekedni a Dunán, de a parton kikötve mindenütt ott voltak a fa csónakok is.
Az Ős-Duna az évmilliók során sokat változtatta medrét, bebarangolta a a Duna Tisza közét, a széles folyamként hömpölygő nagy tömegű víz beterítette hordalékanyagával a még sík felszínű tájat, azután az üledékeket kerülgetve újabb és újabb medret foglalt el, míg kialakult a mai nagyjából észak-déli meder. A Duna egykori ágait a szabályozások idején többnyire csatornává alakították. Az 1920-as években kezdődött szabályozás 1970 körül fejeződött be.
A talaj vízgazdálkodásának megváltozása miatt az egykor terjedelmes vízi, ártéri, mocsári és lápi növénytársulásoknak napjainkra csak töredékei maradtak. A víztől távolabbi területek kiszáradtak, szikes puszták jöttek létre.
Természetes növénytakarója a folyópart melletti viszonylag keskeny sávban található ártéri erdő. Közvetlenül a partszegélyeken nádasok, az alacsonyabb, tartós vízborítású részeken bokorfüzes társulások, a magasabb ártéri szinteken fűz-nyár facsoportokkal tarkított égeresek és szil-kőris-tölgy ligeterdők alakultak ki.
A víkendházak között déli irányba menő betonútról le-letérve az ártérben óriási, hatalmas törzsű nyárfák és fűzfák különös alakjait találtuk, gyakran 3 vagy még több törzs nőtt össze, néhány közülük pusztulóban van, félig kitörve még bizarrabb az alakjuk. Ilyenkor télen a levelek nélküli fa matuzsálemek között, csak a borostyán futja be sokukat, mintha egy fantasy film díszletei között járnánk!
Van, aki direkt ezeket a fákat járja végig, számon tartja őket, leméri a törzsátmérőjüket, dokumentálja őket. Az interneten bukkantam rájuk, itt és itt lehet olvasni a gyönyörű fotókkal illusztrált blogjaikat, többek között a hartai ártéri fákról is! Ezeknek az óriás fáknak különleges erőterük van, ki kell próbálni!
A sétánk egyik célja az volt, hogy lássuk a hóvirágokat és a csillagvirágokat (mindkettő védett!) melyekből itt szép nagy populáció található és nagyjából egyszerre nyílnak. A hóvirág már teljes virágzásban volt, míg a csillagvirágot nagyon kellett keresni, de aztán rájöttünk, hogy mindenhol ott van, csak még nem nyílott ki. Viszont egy-egy védettebb, melegebb oldalon sikerült találnunk szépen kinyílt példányokat! 1-2 hét múlva csodálatos lesz a fák alatt nyíló kékes-lilás virágszőnyeg!
A fák alatt már szép élénkzöld növénytakaró volt, füvek, ibolya, salátaboglárka kerekded levelei mellett a turbolya petrezselyemszerű levélkéi takarták be a barnás avart.
salátaboglárka |
Sok látnivalót rejtett még tél végén is az ártéri erdő! Igyekeztünk észrevenni ezeket a szépségeket!
iszalag termése |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése