Ágasegyházán a Kossuth
utca vezet a falutól kb 4 km-re kezdődő Rekettye tanösvényhez. Pontosan
nem derült ki, hogy hol kezdődik, mert a tanösvény táblái és nyilai az idők
során eltűntek ... pár helyen lehet csak felfedezni részleteit. A Google jelez
egy Szellőrózsa Vendégházat, valahol e körül kezdődik és mi is itt parkoltunk
le. Ágasegyháza ezen részét Sándorfalvának nevezik, az elmúlt rendszerben virágzó
tanyavilág volt itt, saját iskolával.
Túra útvonala a Google-n
A Rekettye
tanösvény a parkolótól a kilátóig kb 2,3 km hosszú. A nevét a rekettyefűzről (Salix cinerea) kapta, mely a nádasok mentén a kecskefűzzel együtt
(Salix caprea) található. Ezek barkáit szoktuk húsvéti vázába tenni
(virágvasárnapi barka) ebben az enyhe télben már lehet hogy van is.
Az utat balról erdő, jobbról az ágasegyházi legelők és
kaszálórétek szegélyezik egy-egy elhagyott tanyával, amik igen népszerű
fotótémák lettek...
Majd jöttek a lovak, birkák, és az elmaradhatatlan kutya.... ahol tanya van, ott kutya is, szabadon természetesen, kerítés pedig ritkán van, szóval vigyázni kell...
A tanyák után jobbra fordulva, elhagytuk az erdőt, a legelőn megindultunk a kilátó irányába.
Izsáki bort kóstoltunk, a Gedeon birtok Ágasegyháza - Izsák
között található. A honlapjukon olvastam, hogy a Kostka (Kocka vagy Kosztka) telep tulajdonosa,
Kostka József (aki anno elkezdte a Sárfehér fajtát telepíteni a környéken)
valójában a híres festő testvére volt..... ezt eddig nem tudtam, de Varga Árpád,
a Gedeon birtok tulajdonosa biztos utána nézett!
A kilátóból elénk tárul a nemzeti park védett legelője, a nádas-rekettyés
foltokkal és kisebb cserjékkel .
A 60-as évek lecsapolása, csatorna építése lassan a rétek és mocsarak
kiszáradásához vezetett, a klímaváltozás csak meggyorsítja ezt a folyamatot.
Innen a kilátótól vezet át egy pirossal jelzett út az Orgovány
mellől induló Pimpó tanösvényhez, amit nem találtunk meg, de nem is fért volna
bele egy téli délutánba. Csak a homokbuckákig jutottunk, és mint kiderült,
mindenkinek ez a táj a kedvence, itt bóklásztunk buckáról buckára mászva a
homokban és gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában és a felbukkanó őzekben. (Nem csak túrázók járnak ide, terep motorosok nyomait láttuk sokfelé.)
A téli nedvesebb időben gyönyörű moha - zuzmó kolóniák nőnek a fűcsomók között, mintha művészi kompozíciók lennének az elszáradt faágakkal, gallyakkal, fűszálakkal.
Itt minden együtt: mohák spóratartókkal, tölcséres zuzmó, kalapos gomba ... mesevilág.
Nagyon kiszámítottuk az időt, szép lassan ránk
esteledett... a lenyugvó nap átvilágított a téli csupasz fakoronákon.
Kb 9,5 km-t sétáltunk ezen a kellemesen enyhe februári délutánon, változatos tájon, szép panorámákban gyönyörködtünk, körbejártunk pár elhagyott tanyát, melyek még így romjaikban is mutatják, hogy ez a lassan eltűnő életforma milyen tökéletes együttélése volt az embernek a természettel.
