Túra a Kisizsák melletti buckák között

Helyszín: Izsáktól kb 6 km-re, ÉNY irányban fekszik Kisizsák, az 52-es főút közelében. Nem messze innen van a Biczó Csárda, mely az 52-es felől és a Fülöpszállásra átvezető régi rossz betonúton is megközelíthető, és szép nagy parkoló van mind a két oldalon. 

Ez volt az első, szinte nyáriasan meleg túránk, már nem a meleg teás termoszra vágytunk, csak minél több vízre! Nem voltunk még felkészülve a szinte nyárias melegre, pedig május elsején nem ritka!

Túra hossza: kb 13,3 km - eddigi leghosszabb gyaloglásunk! Ezt még beszorozhatjuk 1,3 - 1,5-ös szorzóval, a homok és a meleg miatt!

Számomra igazi meglepetés volt az itt elterülő hatalmas buckás erdőség és a változatos tájkép.

A csárdával szemben lévő tájház mellett vezet a sárga turista jelzés a Balogh hegy felé, ezen indultunk el, ilyen szép üde zöld síkságon, még telve lelkesedéssel és erővel!

  

Végre nem a pocsolyákat és a sarat kellett kerülgetni! Hanem a homokot! Igazi sárga futóhomok, rejtély hogy maradnak meg a fiatal fenyő ültetvények, sokat láttunk a túra során belőlük.

 

 Nem tértünk le a sárga jelzésen kelet felé a Balogh hegy irányába, hanem délnek haladtunk, aztán kezdtünk fáradni, kicsit letértünk az útról, aztán sikerült visszatalálni, de közben átvágtunk mindenen, fenyőerdőn, homokon, buckákon, de végül csak kiértünk egy dűlő útra!

Útközben megcsodálhattuk a buckák tavaszi virágait, pl a homoki pimpó fénylő sárga virágát, vagy a báránypirosító kékjeit!

báránypirosító

aranyribiszke

50 - 60 évvel ezelőtt más volt itt a tájkép, megpróbálkoztak a gyümölcs és szőlő műveléssel is rövid időre, a régi térképek tanyákat jelölnek, ezeknek már csak a nyoma látható, pl az elvadult jukkák és aranyribiszkék bokrai hívják fel a figyelmet arra hogy valamikor egy tanya állhatott itt. Megcsapott bennünket a dűlőúton sétálva a Ribes aureum (aranyribiszke) sárga virágának bódító illata, gyakran ültették az alföldi tanyák mellé sövényként ezt az Észak-Amerikából származó szép őszi lombszíneződést adó cserjét.

a Kolon-tó széle

 Hősiesen elgyalogoltunk a Kolon-tóig, sajnos  kosborokat nem találtunk, így vissza indultunk, most már a sárga jelzésen aminek a vége nagyon buckás és homokos lett, 10 km már mögöttünk volt, de volt aki bevállalta a Balogh hegy 122-125 m-es csúcsát, ahonnan igazán messze lehetett látni, egészen Dunaföldvárig!

 

Kilátás a Balogh hegyről

Végül egy szép zöld réten tértünk vissza, az egykori Gróf tanyából kialakított tájház mellett.

A Petőfi túrakör is  többször szervezett ide túrát, pl a 677. túrájuk ezen a tájon vezetett át.  Szép leírás és fotó album található ebben a bejegyzésben.

Mi is visszatértünk télen is erre a tájra, Uzovics telep felől a déli részét jártuk be a Biczó Csárda és a Kolon-tó közötti buckás résznek.

Túra az izsáki Uzovics telep környékén

 Uzovics-telep Izsáktól nyugatra kb 3 km-re található, a Kolon-tó észak-nyugati széle mellett. Itt halad át a Kecskemét-Fülöpszállás közötti vasútvonal, melyet már nem használnak személyszállításra,  a sínek még jó állapotban vannak, ami arra utalhat hogy időnként  végigmehet rajta egy-egy vonat.

A szocialista rendszer idején itt egy nagy laktanya volt, külön lakóteleppel. Ma talán még lőszerraktárként őrzik, a bejáratánál lévő lakótelep meglepően jó állapotban van, ikerházak, sorházak várják lakóikat, közel a Kolon-tóhoz egy hatalmas buckás-erdős övezetben. 

Az ingatlanos oldalakon kb 2-3 millió Ft-ért kínálják az 53 m2-es kerttel rendelkező konvektoros lakrészeket, akár hétvégi háznak is!

Izsák felől a vasút mellett jól járható földút vezet ide, mi a Biczó Csárda felőli (Fülöpszállásra vezető alsóbbrendű út) beton bekötő úton jöttünk, a Dörgicsei kastély jelölést követve (ezt már az 52-es főúton is jelzik). Az uzovicsi bekötő út már csak 1 nyomtávos, kátyús néha és döcögős, de járható. A Dörgicsei kastély valaha vadászkastély volt, a térképen most Séra Kúriaként szerepel, de már ez sem üzemel, eladó, kb 100 millióért hirdetik.

A betonút keresztezi a vasutat, erre jobb a minősége, mint az elején. Uzovics telep névadó családjáról nem lehet sokat megtudni, az 1770-es évektől említik őket, a szocializmus alatt az állami gazdaságnak voltak telephelyei itt: Uzovics majorként. A nevet ma már csak az egykori kis vasúti megálló összefirkált épülete őrzi.

A telep elején található az egykori kantin bezárt épülete, ez előtt jól lehet parkolni. Mögötte kb 150 m-re ott a vasút. Ha a vasút mentén haladunk keletre, Izsák felé, kb 900 m múlva a sínek túloldalán a híres Csodafához érünk, amely egy öreg erdei fenyő, hatalmas, sátorszerű, földig hajló koronával. Állítólag teljesíti a kívánságainkat!

A vasúttól északra húzódó buckás erdős vidék több mint 4 km hosszan húzódik észak felé, a Biczó Csárda irányába. Keleti oldalán a sárga turista jelzés vezet a környék egyik magas buckájához,  (a buckatetőn 125 m-s tábla van, a MePAR térképen 121,9 m-t jelölnek) a Balogh hegyhez, ezt a részt már bejártuk tavasszal. 

Most csak egy kisebb, kb 6 km-es körtúrát tettünk, kb 1,5 km-re távolodva el a vasúttól észak felé. Mondhatni a szokásos táj fogadott bennünket, aminek a változatossága mindig lenyűgöző! Hatalmas telepített fenyvesek váltakoznak a fehér nyáras - borókás,  ritkás vegetációjú buckákkal. 

Eső után üde zöld moha és zuzmó telepek jelentek meg, sok helyen mentünk el fakitermelés mellett, főleg fenyőket vágtak ki, ezek mellett nagyon erős fenyő illat fogadott bennünket. Igazi "erdőfürdő"-ben volt részünk!

És a végén még a megyében kóborló rejtélyes párduc is megmutatta magát nekünk!

A kirándulás ötletét a Petőfi túrakör adta, a túrájuk itt olvasható, bár csak kis részben fedi ezt az útvonalat, de a korábbi tavaszi túránkkal összekapcsolva ezt, már több a közös rész.

Túra Soltszentimréről Matyón át az izsáki Kolon-tóhoz

 

Ez egy nagyon változatos és kényelmesen bejárható körtúra, kb 10 km hosszú.  

Soltszentimréről indultunk, méghozzá a falu keleti szélénél lévő autocross (1) pályától. Sajnos nem szép látvány a domb tetején lévő pótkocsi és a pálya környékén eldobált rengeteg autógumi ... Ettől eltekintve végig nagyon szép természeti tájon túráztunk.

Kelet - dél-kelet irányban haladtunk nagyjából a sárga jelzést követve egészen a Kolon-tóig.  Az 50-es 60-as években próbálkoztak ezen a vidéken mezőgazdasági műveléssel, gyakorlatilag futóhomok minőségű talajon, a MePAR térkép sok szőlőt és pl barackost jelöl, ezeknek nyoma sincs már. A Soltszentimréhez közeli részeken a homokpusztagyep dominál pár borókával, ahogy közeledtünk Izsák felé hatalmas telepített fenyvesek közé értünk.

Kelet felé haladva előbb vagy utóbb az Akasztói útnak (vagy Matyó dűlőnek) nevezett széles dűlőútra jut a túrázó - igazi homoki sztráda! Mi a régi Matyótelepi iskolánál (3)  értük el. Soltszentimre és a Kolon-tó közötti homokbuckás vidéket nevezik Matyónak. Az 1920-as évek végén Klebelsberg Kunó idején épült tanyasi iskola még ma is igen jó állapotban van. A környező fenyves pedig tele van jukkával!

Az Akasztói útra fordulva egy nagy lovas farm épület együttese (4) mellett haladtunk el: El Bronco Ranch. A későbbi homokbuckás részen a lovasok útvonalát követtük, irigykedve gondoltunk a gyönyörű környezetben lovaglókra. 

Mi tovább gyalogoltunk kelet felé és elértük a Kolon-tó nádassal szegélyezett legnagyobb nyílt vizű felületét. Egy hosszú gáton lehetett bejutni a tó belső részén emelkedő kilátódombra (5).

Innen a Bikatorok tanösvényt követtük észak felé, tanyák mellett fordult az út vissza nyugatnak (6).

.

Nem mentünk fel a Bikatorok 117 m magas "csúcsára", a kilátó még mindig nem használható. Egy észak-nyugatnak tartó lovas útvonalat (7) követtünk igazi buckás tájon!

Újból elértük a telepített fenyvest, a dűlőút egy idő után keskeny ösvénnyé vált, ezen átvágva hamarosan a Reveckei halomnak (8) nevezett bucka alá értünk, amely 122 m-es magasságával lehagyja a Bikatorok buckáját. Különös, mediterrán hangulatú, fura fenyők nőnek a tetején, ami nem is egy csúcs, hanem inkább egy hosszan elnyúló vonulat.

Erre is szoktak lovagolni, sok ösvény vezetett le az erdő sűrűjébe, barangolásra csábítóak!

Elhagyva az erdőt egyre fogyott a növényzet, egyre inkább sivatagosabb lett a táj. A leginkább homokos rész a Matyó halom (9), mely kelet felől megközelítve a leglátványosabb és legmeredekebb egyben! Felérve rá, kiderül hogy nagyjából észak-dél irányban átmegy rajta egy út is, ezen sokkal kényelmesebben fel lehet jutni rá. Messziről felismerhető a tetején álló fenyő ligetről!

Megéri felmászni és gyönyörködni a tájban, a fenyőligetben.

Egy újabb fenyvesen átsétálva értünk vissza a crosspálya környéki gumiabroncsos területhez és az autóinkhoz. Így kikerültük a tanyát (2), ahol odaútban több kutyát is láttunk, jellemzően a tanyák erre sincsenek bekerítve, bárhonnan kirohanhat egy kutya, bár ezen az útvonalon kevés tanya volt és a kutyák többnyire meg voltak kötve.

A sárga turista jelzés Soltszentimrén keresztül haladva nyugati irányban is folytatódik, ez az út a Csonka toronyhoz vezet, ahol már jártunk egy korábbi, a mostaninál hidegebb-fagyosabb alkalommal.

A Kolon-tó nyugati oldalát is bebarangoltuk már egy kora tavaszi napon, akkor nem jutottunk el a kilátódombhoz, most pótoltuk!

A Kolon-tót akár körbe is lehet járni, ez már egy hosszabb túra, kb 30 km, az alábbi linken térkép és leírás található: azalfoldtegedisvar.hu.