Dunaföldvár Budapesttől délre kb 90 km-re fekszik, a Duna jobb partján, két nagy ipari központ, Dunaújváros és Paks között. A kb tízezer lakosú kisvárost a Puszta kapujának is nevezik, mivel összeköti a Dunántúlt és az Alföldet. Az alföldiek számára a hídon túl már egy más világ kezdődik, amelynek végén ott a Balaton! Jellegzetes része a városnak a löszfal és a tetején lévő kereszt, amit mindenki megfogad, hogy majd egyszer megnéz, hisz átkelve a hídon, útban a Balaton felé, annyiszor láttuk már!
A híd utáni új körforgalomnál lévő benzinkúttól, a piac mellől érdemes indulni, 5-10 perces sétával fel lehet érni.
A löszfal és a Kálvária a Várból fotózva.
2011-ben a Kálvária omlásveszélyessé vált löszfalát megerősítették, támfalakat építettek, térkő burkolatot kaptak az utcák és a Kálváriához felvezető lépcsősor is megépült. Itt láthatók fotók, hogy milyen volt régen.
A stációk a 20. században, klasszicista stílusban készültek, ezüstösre festett öntöttvas domborművekkel.
A kereszt és a Szűz Mária szobor jóval korábban, a 18. század végén készült.
Panoráma a löszfal tetejéről: Dunaföldvári templom tornyok és a Várhegy a Csonka-toronnyal.
A Beszédes József híd, ez az elnevezés nem annyira ismert, a híd 1928-1930 között épült, a reformkori vízszabályozásokat irányító névadó jellegzetes szobra ott áll a Béke téren, a jobb kanyarban.
A lefelé vezető út már ráérősebb volt, nem kellett sietnünk, hogy elérjük a naplementét! Volt idő nézelődni a mediterrán hangulatú utcákban, ahol már szinte virágoztak a tavaszi hagymások, és nagyon sok macska volt. Láttunk régi, hangulatos kis házakat és elhanyagolt, szemetes, lepusztultakat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése