Széki lile tanösvény, Dunatetétlen

A tanösvény Dunatetétlen külterületén található, a Böddi-széken, a Fülöpszállás és Dunatetétlen között húzódó szikesek déli részén, a Sós-éri csatorna mellett.

Az 52-es főútról a Kígyósi Csárda után kell letérni dél-nyugatnak azaz Dunatetétlen felé egy alsóbbrendű útra, kb 3,4 km után érünk a csatornához, ahol tábla jelzi a tanösvényt és parkolási lehetőség is van.

A tanösvény névadója a széki lile nevű madár, melynek utolsó jelentős hazai fészkelőterülete a Böddi-szék. Magyarországon 30-50 pár fészkelhet, melyből 10-15 fészek található itt. Természetesen nem láttuk őket!

A Böddi-szék jelentős vízi- és partimadár élőhely a Kárpát-medencében, több mint 700 hektáros területen fekszik, a Felső-Kiskunsági Szikes Tavak láncolatának délnyugati tagja.  Északról az 52. számú főút, keletről a Kiskunsági-főcsatorna, délről az 53. számú főút valamint az Akasztói horgász és halastavak, nyugatról pedig egy alsórendű műút határolja.

A Böddi-szék kiemelten értékes része az a mintegy 250 hektáros terület, mely valamikor egységes tómeder volt, amit annak idején kettévágtak a Duna-völgy középső szakaszának belvízrendezésére hivatott Sós-éri főcsatornával. Sajnos természetvédelmi szempontból ez nem bizonyult kedvezőnek, 60-70 év távlatából már látszódtak a negatív következmények: a csatorna akadályozta a természetes vízmozgást, megváltoztatta a szikes tó vízháztartását, szerves anyag feldúsulást okozott és a tó fokozatos feltöltődését eredményezte.

 Az erősen változó vízállású területen a legeltetést követően gazdag madárvilág alakult ki. A területen eddig 145 madárfajt regisztráltak, ebből 52 itt fészkelő. Védett és fokozottan védett fészkelő madárfajok a Böddi-széken: nyári lúd, túzok, széki lile, bíbic, gulipán, piroslábú cankó, ugartyúk, szalakóta, gyurgyalag, fehér gólya, vörösvércse, kékvércse, egerészölyv, barna réti héja, bölömbika, gólyatöcs. Vonuláskor a Böbbi-szék igen jelentős szerepet tölt be mint pihenő- és táplálkozóhely a partimadarak és lúdfélék számára.

Sós-éri csatorna

A tanösvény 3 km hosszan halad a csatorna egyik partján, majd egy hídon átkelve visszatérhetünk a csatorna másik oldalán, így lesz 6 km hosszú. Ez unalmasnak tűnhet, de valójában nagyon változatos tájon haladtunk és el is feledkeztünk az útvonal egyenességéről! 

A hídon átkelve a vízen túl egy másik tanösvény kilátói és egy állattartó telep látható. Kb 1 km múlva pedig a Bauer kastély melletti kilátó is látható a tó másik partján. (Az a tanösvény a csatornától északra halad, az 52-es főútról való leforduló után kb 900 m-re kell balra fordulni egy erdő mellett.)

Hatalmas szikes tavak, nádasokkal , apró szigetekkel megtörve és rengeteg vízi madár szolgált látnivalóul. Március közepén még nem éledt a vegetáció (és nagy szárazság is volt), annál aktívabbak voltak a madarak! 

A barna és a sárga minden árnyalata váltakozott az ég, a szikes tavak és a csatorna kékjével, időnként a rikítóan fehér szikfoltokkal.

Kunbaracsi erdők

Kunbaracstól délre hatalmas erdőség terül el, ami a településtől  kb 3 km-re lévő Kunadacsra vezető műútig terjed. Az erdészeti utakkal, kacskaringós ösvényekkel sűrűn tagolt terület kiváló túrázó hely, a tipikus kiskunsági tájkép szinte minden eleme megtalálható itt: a fenyvesek mellett akácosok, fehér nyárasok, borókás buckások váltakoznak.

Kunbaracs Kecskeméttől észak-nyugatra  24 km-re található,  656 fős kis település. A falu története tipikus kiskunsági: a tatárjárás után kunokat telepítettek ide, (Baracs kun nemzetségfő után nevezték el talán) a török időkben elpusztult a temploma és a kastélya, elnéptelenedett, a környező nagyobb települések pusztájaként említik csak, ahol állattartással foglalkoztak.

Az Árpádkori templomot az 1930-as években tárták fel, ami egy jól megépített monostorerőd volt, a köveit mára teljesen széthordták, csak az alapja maradt meg.

A 40, 50 évvel ezelőtti térképen még több tanyát jelölnek, főleg a műút mellet, ezek nagy része mára eltűnt, vagy elhagyott, romos. A pusztán régen sokan lakhattak, erre utal, hogy egymástól nem is olyan messze, két iskolát is jelez a térkép: a Kákási iskola a 17-es km kő előtti lefordulónál volt, mára már csak pár fala áll, jukkák, gyümölcsfák veszik körül. A Búhegyi iskolához a 12 km kő után kell lefordulni, ez az épület még jó állapotban van, magánkézben.

Az első túránk a kákási iskolától indult, a kunadacsi útról lefordulva egy nagy parkolóban meg lehetett állni.

volt kákási iskola

A piros turistajelzés jól járható dűlőúton halad itt, fenyvesek között. Dominál az erdők között a fenyves, mindenféle korú volt, 10 centiméterestől a 20 méteresig, illetve több helyen még csak elő volt készítve a terület telepítésre: a kihúzott tuskók összehordva egy sávba,  a sárga homok pedig simára munkálva.

A fenyők mellett szép látvány vegetációs időn kívül a fehér nyárak fehér törzse. Az akác ilyenkor különösen lehangoló látványt nyújt.

Február végén  még alig éled a kiskunsági erdő, de a sok fenyő és boróka néhol alpesi hangulatot teremt.

mogyoró barkák

tyúktaréj

A buckákon szép borókás ösvényeken lehet barangolni, az egyik végén egy kilátóhoz értünk, ahol vaditató és vadetető várja a vadakat, sok vaddisznó túrást láttunk a környékén. 

Fenyvesek - akácosok által körülvéve, egy gyertyános-tölgyes található a piros turistajelzés útvonalán, Natura 2000-s területen a településtől alig 1,5 km-re. Az út mellett pedig egy nagy, öreg tölgy, egy 220 éves kocsányos tölgy, mely kb 20 m magas, törzs kerülete 467 cm. A környék legöregebb fája jó állapotban van. (A falu honlapján megadott koordináták nem a turistatérképen szereplő helyet jelölik, a turistatérkép a piros jelzésre teszi a tölgyet, mi nem találtuk meg.) A legenda szerint Csokonai Vitéz Mihály is megpihent az árnyékában, mikor erre járt.

A 2. túránk a Búhegynek nevezett részről indult, ami még Kerekegyházához tartozik részben. A 12. km után a Táltos tanya lefordulójánál lehet parkolni. Az első látnivaló egy hatalmas homokbánya volt, azaz egy nagyrészt elhordott homokbucka. Kedvelt kvados, cross motoros hely lehet, bár több tábla is tiltja ezt a tevékenységet.

A térképeken két helyet is jelölnek Búhegynek, illetve Görögök homokjának. Az egyik ez a homokbányaként elhordott bucka, a másik ettől északra van kb 700 m-re. 

A táj itt is hasonlóan változatos volt mint az első túránál.

A túra végén találtunk egy nyugati ostorfát, mely tele volt apró, csonthéjas terméssel.Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, emiatt sehol sem termesztik. Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmassá vastagodnak.

Kargala, Orgovány

Orgovány Kecskeméttől dél-nyugatra kb 22 km-re található település kiterjedt tanya hálózattal (lakóinak egy negyede külterületen él) és nemzeti parkos területekkel. A tatárjárás során elpusztult vidékre kunok költöztek be, valószínűleg az egyik kun vezér a település névadója, de azt is hallottam, hogy orgonát jelent ez a szó. A 18. században kunszentmiklósi kunok települtek a török idők után elnéptelenedett pusztára.

Régen vonat is járt erre, a Kecskemét - Bugac közötti kisvasút, sajnos ez már nem közlekedik. Orgoványról dél-keleti irányban vezet ki a majdnem 7 km hosszú Majsai út, mely egy széles homokos dűlő és az 54-es főúttal teremt kapcsolatot a tanyák között haladva.

Az út kb második felétől északra és délre lévő részt Kargalának nevezik, ezen a szakaszon található az út mellett a régi Kargalai tanyasi iskola is. Talán török eredetű a szó: Karg Allah!”, azaz: segíts, Allah!

A Majsai úttól délre fekvő részt barangoltuk be egy téli, havas napon, jobbára csak csodáltuk a gyönyörű havas buckás - borókás - fehér nyáras tájat! A kezdeti agrártájat hamar váltotta a buckavidék! Nem könnyű a mostani száraz nyarakon a homokos talajon a növénytermesztés, talán a szőlőművelés tart ki a legtovább.

Elsétáltunk a Google által tévesen jelölt emlékhelyig (1), egy gyönyörű fenyves mélyén csak egy magassági pontot találtunk! De a havas út csodaszép volt! Útközben egy elhagyott állattartó telep mellett mentünk el, úgy látszik még ez a tevékenység sem jövedelmező itt.

Visszafelé egy kb 120 m-es csúcsról (2) megpillantottuk a  buckák között rejtőző baptista imaházat.(4) Orgoványon a katolikusokon és reformátusokon kívül baptisták is vannak, akik 1896-tól vannak jelen a faluban, két gyülekezetük is volt, egy a faluban és egy a Kargalában. Ez utóbbi imaházát 1922-ben építették és még ma is áll, elég jól gondozott állapotban, bár valószínűleg nem használják már.

 A mellette lévő tanyák a környékbeli tanyákhoz hasonlóan elhagyottak, leomlottak, eltűntek az elmúlt 50-70 év során. Csak a jukkák, esetleg ásott kutak (veszélyesek, mert időnként a felső betongyűrű nélkül  semmi nem jelzi hogy ott egy mély üreg van) emlékeztetnek rá, hogy egykor tanya állott itt. Mint pl  az erdei fenyves sarka melletti területen, ahol még ezüstfát is találtunk és a régi tanya helyét jelző mélyedést.(3)

Több vadászles arra enged következtetni, hogy járnak ide a vadászok is!