Csonka-torony, Soltszentimre

 

Soltszentimre Kecskeméttől dél-nyugatra fekszik, az 52-es főúton, Fülöpszálláson keresztülhaladva közelíthető meg, így kb 45 km az út. Elhalad mellette a Budapest-Kelebia vasútvonal, de a régi vasútállomás elhagyatva áll az út mellett, itt nem áll meg a vonat. A Fülöpszállásról ide vezető út sem mai, ráférne egy felújítás!

 

A falu valójában 1890 után jött létre, annak ellenére hogy a vidék a honfoglalás óta lakott terület volt, ma kb 1400 lakosa van. Egy helyi lakos, Kéri Ferenc honlapját olvasgatva próbáltam jobban megismerni ezt a települést, mely az izsáki Kolon-tó és a Dunavölgyi főcsatorna között található. Nyugatról hatalmas szikes pusztaság terül el a DVCS-n túl, míg keletről erdők és homokbuckák ékelődnek a falu és a Kolon-tó közé. 

A falu keleti szélétől a sárga turistajelzés átvezet a Kolon-tóhoz, Matyón át, ennek a leírása itt található.

Túra útvonala

A Csonka torony volt a túránk célja, a falu elején tábla jelzi, hogy a vasút állomás felé jobbra kell fordulni, kb 3,5 km-t betonúton haladva, majd újabb tábla mutatja, hol kell balra fordulni egy homokos dűlő útra. Mi itt parkoltuk le az autókat. 

Nem követtük a dűlő utat, hanem átvágtunk egy fás-bokros ligeten, ahol rögtön tesztelhettük a befagyott kisebb-nagyobb "tavakat". Megkönnyítette a túránkat, hogy előző napokban  -10 fok körül volt a hőmérséklet, mivel a környéken sok vízállásos terület van, és ezek az egyébként "tocsogós" részek most befagytak, bátran mehettünk toronyiránt, nem ázott át a cipőnk!

Ezen a vidéken rengeteg csatorna van, egyrészt a DVCS (Dunavölgyi főcsatorna), de számos névtelen és névvel ellátott csatorna hálózza be a környéket és vezeti el a vizet. (Korábban rizs termesztéssel is próbálkoztak errefelé.) Mindenképpen érdemes nézni a térképet, hogy hol van átjáró ezeken a csatornákon, mivel eléggé szélesek és mélyek, nem lehet csak úgy átugrani rajtuk!

A hideg ellenére sok állatot láttunk, egészen közelről is, őzek, nyulak futottak-legeltek, a vízről vadkacsák és libák szálltak fel. A romnál lévő tájékoztató táblán olvastuk, hogy látható erre pl kerecsensólyom is (az ősi magyar hitvilág turul madarát a kerecsensólyommal azonosítják most), de a rom körül él egy kis ürge populáció is.

Tavasszal sok ritka virág nyílik itt, pl nőszirom, kosborok és pókbangó (orchideák rokonai), vetési konkoly. Több a madár is, pl cigánycsuk, tövisszúró gébics, búbosbanka de látható erre túzok is.

 

A környéken két fő mezőgazdasági tevékenységet végeznek: a homokos, magasabb fekvésű részeken szőlő ültetvények vannak, a réteken-legelőkön pedig állatokat legeltetnek, főleg teheneket és birkákat, sok állattartó telep van. A legeltetés miatt bekerítik a területeiket, így néha bizony át kellett másznunk egy-egy kerítésen!

Két helyen is láttunk rovarhotelt, ami nagy divat mostanság a városokban is, lyukas fákat, nádat, stb helyeznek ki a rovaroknak, külön erre a célra épített-összerakott kompozíciókban.

És íme a Csonka torony, ami egy római kori őrtoronyra (vagy annak a köveiből) épített Árpádkori ? (vagy kicsit későbbi?) templom.

Nem számítottunk ilyen hatalmas és jó állapotban lévő templomromra, a Kiskunságban nem emlékszem, hogy lenne ilyen nagy, régi és látványos rom máshol (a torony kb 10 m magas). Még mindig lehet találni római kori építőkövet benne, pedig többször újjá lett építve. Rendezett a környezete is, szőlő ültetvények, a csatorna nádasa veszi körül a kisebb magaslatra épült templomot.

Sokféle kő fedezhető fel a falban, nagyobbrészt helyi réti mészkő, de római kori tégla és vulkanikus eredetű andezit is van.

Egy legenda szerint itt halhatott meg Szent Imre herceg, halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony nyugati kis ablakán keresztül a szentélybe bejutó fény ennek állít emléket. De ennek nagyon kicsi a valószínűsége, inkább helyi legenda, de az biztos, hogy ez a vidék István király birtoka volt és királyi vadászterület a honfoglalás korától kezdve.

Különleges performanszban volt részünk e történelmi helyszínen 3 HVCS cross motoros bemutatóját nézhettük, ahogy a szőlősorok előtt vagy a vizes dűlőúton figuráztak!

Visszatértünk az autókhoz, de nem hagyott bennünket nyugodni a távolban látott kilátó, szerencsére a betonúton tovább haladva a Barkóczi major felé ( egy nagy állattartó telep), a telepnél van híd, így meg tudtuk nézni a DVCS másik oldalán lévő Túzok-toronynak nevezett kilátót. Április-májusban a kora reggeli órákban a túzok kakasok násztánca megfigyelhető innen, akinek szerencséje van és persze felkel korán!

 

 

Napnyugtára értünk ide, ami itt a szikes pusztán gyönyörű, kilométerekre ellátni, igazi meditációs helyszín, semmi nem zavarja az elmélyülést.

A kilátó magas és nagyon meredek lépcsői vannak!

Hatalmas kórók voltak a kilátó körül, nagyon különlegesek a naplementében. Nem szamárkóró, hanem héjakút mácsonya, melynek a levelei és a szára is szúrós tüskékkel borított, a szárakon most is látszik hogy milyen szúrós. Embermagasságúra is megnövő egynyári növény, a levélhónaljaiban összegyűlik az esővíz, innen az elnevezése.

 

Pimpó tanösvény, Orgovány

 

A Pimpó tanösvény Orgoványtól észak-nyugatra található, egyébként nincs messze az ágasegyházi réteken áthaladó Rekettye tanösvénytől. Ez utóbbinak a végén van egy  kilátó, attól kb 3 km-re van, akár össze is lehet kötni és egyben végigjárni a két tanösvényt, hosszabb időt eltöltve a buckák között bolyongva és a legelőket járva! 

térkép: www.turistautak.hu (itt jól látható mind a Pimpó, mind a Rekettye tanösvény útvonala, illetve az őket összekötő pirossal jelzett útvonal is.)

Megtett útvonal elérhetősége

A Pimpó tanösvény  az orgoványi buckák nyugati részét mutatja be, illetve az orgoványi rétek dél-nyugati részén lévő, mára már jobbára kiszáradt szikes tavat, a Csíra-széket.

Az orgoványi buckavidék a fülöpházi és a bugaci között található, egyrészt földrajzilag, másrészt növényzetét tekintve. Leggyérebb a növényzet a fülöpházin, itt a gyep és a futóhomok a jellemző,  míg a bugaci a növényzettel leginkább betelepültebb, itt az erdő az uralkodó. Ezen a három területen megfigyelhetjük a homoki növénytakaró fejlődésének (szukcessziójának) teljes sorozatát.

A homokbuckák mellett a kaszálók, nedves rétek, a nádas-rekettyések és szikes gyepek is megjelennek itt. A Kolon-tói övcsatorna vezette le a korábbi  mocsárrét  vizét, jelentősen megváltoztatva a tájat és a vegetációt.

A tanösvény valójában Orgovány nyugati szélétől indul, a Kolontói csatorna és a Csíra szék felé, majd ott tesz egy körutat, egyrészt a kaszálóréten és a csatorna mellett, másrészt az orgoványi homokbuckák déli-nyugati szélénél haladva. Nem találtunk meg minden táblát és jelzést, de nem is kerestük, a dűlőutak is vezetnek és a telefon is sokat segít a tájékozódásban.

Mi Izsák-Szajor dűlőn át közelítettük meg a tanösvényt, Izsák előtt a régi kisbolttal szemben (buszmegálló és egy intenzív, jéghálóval borított almaültetvény is van itt) van egy betonút, ami a régi TSZ majorhoz vezet, ezen a dűlőn mentünk tovább, elég jól járható autóval is, míg egy régi elhagyott birka hodályhoz értünk, ez mellett parkoltunk le. (kb 3 km-re a kisbolttól ).

Az első megállónk a kiszáradt csatorna partján volt, amelyet egy szép fehér nyáras határolt az egyik oldalon.

Aztán jöttek az öreg, kiszáradófélben lévő fűzfák, valószínűleg a csatorna építésekor telepíthették őket...

A VÍZPARTI FŰZ Pósa Lajos

Azt hittem én, hogy ősz koromban is,

Mint a havas bérc, úgy állok szilárdan:

Ezüst fejem fel-felragyog fehéren

Ködoszlató, kicsillanó sugárban.

Vízparti, korhadó fűz vagyok én,

Mely ráhajol csüggedten a folyóra

És várja, várja, hogy a rohanó víz

Mikor mossa ki a partot alóla.

A tehenek nyomait sokat kerülgettük a réten! Aztán végre elértük a buckákat! Itt kicsit eltértünk a tanösvény vonalától, mentünk, amerre kedvünk tartotta, illetve amerre nagyobb buckát láttunk!

A homokos felszínt egy pázsitfűféle, a csenkesz fűcsomói uralják. A nemzetségnek - Festuca  - rengeteg faja van, és pollenjeik nem kedveznek az allergiásoknak. A téli nedvesebb, párásabb időben a fűcsomók között mohák és zuzmók zöldellnek.

A csenkesz és moha mellett ha figyelmesen keresgélünk, előbukkan a homoki pimpó (Potentilla arenaria) 5 levélkéjű, bársonyos tapintású levele. Ha tavasszal jövünk, nem kell majd keresni a homoki pimpót, napsárga virágait mindenki észre fogja venni.

A tanösvény névadója - homoki pimpó tavasszal

A gyerekek gyorsan felszaladtak a buckákra, ez pl a Hollós hegy nevű 123 m-es "csúcs"!

Innen tovább persze nem az egyszerűbb dűlő utat választottuk, valahogy mindenki megszerette a bozótosokat! De megérte átvágni magunkat rajta, egy védett kis "szurdokvölgybe" jutottunk!

Nekem ez a kedvenc fotóm erről a túráról. Evernia prunastri, bokros zuzmó egy fatörzsön.

Kilátás az utolsó buckáról, amire már nem olyan nagy lelkesedéssel mentek fel egyesek, pedig ha tudták volna, hogy ez a Sarka halom, amely 125 m magas, nagyobb lett volna a kedv!

Végül sejtelmes ködben értünk vissza az autókhoz, egy régi birka hodály mellé, amit sajnos már nem használnak. Kb 9 km-t gyalogoltunk ezen a februári téli délutánon.

Lakott és elhagyott tanyákat egyaránt látni, a rétet legeltetésre használják, sok a telepített erdő. Ezen a februári ködös délutánon inkább elhagyott, kihalt volt a táj. A barnás szín dominált, főleg a réten, a füvek  és nádas zöldje télen eltűnik. A fák sziluettje viszont ilyenkor csodálható meg a legjobban!