Ez egy nagyon változatos és kényelmesen bejárható körtúra, kb 10 km hosszú.
Soltszentimréről indultunk, méghozzá a falu keleti szélénél lévő autocross (1) pályától. Sajnos nem szép látvány a domb tetején lévő pótkocsi és a pálya környékén eldobált rengeteg autógumi ... Ettől eltekintve végig nagyon szép természeti tájon túráztunk.
Kelet - dél-kelet irányban haladtunk nagyjából a sárga jelzést követve egészen a Kolon-tóig. Az 50-es 60-as években próbálkoztak ezen a vidéken mezőgazdasági műveléssel, gyakorlatilag futóhomok minőségű talajon, a MePAR térkép sok szőlőt és pl barackost jelöl, ezeknek nyoma sincs már. A Soltszentimréhez közeli részeken a homokpusztagyep dominál pár borókával, ahogy közeledtünk Izsák felé hatalmas telepített fenyvesek közé értünk.
Kelet felé haladva előbb vagy utóbb az Akasztói útnak (vagy Matyó dűlőnek) nevezett széles dűlőútra jut a túrázó - igazi homoki sztráda! Mi a régi Matyótelepi iskolánál (3) értük el. Soltszentimre és a Kolon-tó közötti homokbuckás vidéket nevezik Matyónak. Az 1920-as évek végén Klebelsberg Kunó idején épült tanyasi iskola még ma is igen jó állapotban van. A környező fenyves pedig tele van jukkával!
Az Akasztói útra fordulva egy nagy lovas farm épület együttese (4) mellett haladtunk el:
El Bronco Ranch. A későbbi homokbuckás részen a lovasok útvonalát követtük, irigykedve gondoltunk a gyönyörű környezetben lovaglókra.
Mi tovább gyalogoltunk kelet felé és elértük a Kolon-tó nádassal szegélyezett legnagyobb nyílt vizű felületét. Egy hosszú gáton lehetett bejutni a tó belső részén emelkedő kilátódombra (5).
Innen a Bikatorok tanösvényt követtük észak felé, tanyák mellett fordult az út vissza nyugatnak (6).
.
Nem mentünk fel a Bikatorok 117 m magas "csúcsára", a kilátó még mindig nem használható. Egy észak-nyugatnak tartó lovas útvonalat (7) követtünk igazi buckás tájon!
Újból elértük a telepített fenyvest, a dűlőút egy idő után keskeny ösvénnyé vált, ezen átvágva hamarosan a Reveckei halomnak (8) nevezett bucka alá értünk, amely 122 m-es magasságával lehagyja a Bikatorok buckáját. Különös, mediterrán hangulatú, fura fenyők nőnek a tetején, ami nem is egy csúcs, hanem inkább egy hosszan elnyúló vonulat.
Erre is szoktak lovagolni, sok ösvény vezetett le az erdő sűrűjébe, barangolásra csábítóak!
Elhagyva az erdőt egyre fogyott a növényzet, egyre inkább sivatagosabb lett a táj. A leginkább homokos rész a Matyó halom (9), mely kelet felől megközelítve a leglátványosabb és legmeredekebb egyben! Felérve rá, kiderül hogy nagyjából észak-dél irányban átmegy rajta egy út is, ezen sokkal kényelmesebben fel lehet jutni rá. Messziről felismerhető a tetején álló fenyő ligetről!
Megéri felmászni és gyönyörködni a tájban, a fenyőligetben.
Egy újabb fenyvesen átsétálva értünk vissza a crosspálya környéki gumiabroncsos területhez és az autóinkhoz. Így kikerültük a tanyát (2), ahol odaútban több kutyát is láttunk, jellemzően a tanyák erre sincsenek bekerítve, bárhonnan kirohanhat egy kutya, bár ezen az útvonalon kevés tanya volt és a kutyák többnyire meg voltak kötve.
A sárga turista jelzés Soltszentimrén keresztül haladva nyugati irányban is folytatódik, ez az út a Csonka toronyhoz vezet, ahol már jártunk egy korábbi, a mostaninál hidegebb-fagyosabb alkalommal.
A Kolon-tó nyugati oldalát is bebarangoltuk már egy kora tavaszi napon, akkor nem jutottunk el a kilátódombhoz, most pótoltuk!
A Kolon-tót akár körbe is lehet járni, ez már egy hosszabb túra, kb 30 km, az alábbi linken térkép és leírás található: azalfoldtegedisvar.hu.
