Túra Soltszentimréről Matyón át az izsáki Kolon-tóhoz

 

Ez egy nagyon változatos és kényelmesen bejárható körtúra, kb 10 km hosszú.  

Soltszentimréről indultunk, méghozzá a falu keleti szélénél lévő autocross (1) pályától. Sajnos nem szép látvány a domb tetején lévő pótkocsi és a pálya környékén eldobált rengeteg autógumi ... Ettől eltekintve végig nagyon szép természeti tájon túráztunk.

Kelet - dél-kelet irányban haladtunk nagyjából a sárga jelzést követve egészen a Kolon-tóig.  Az 50-es 60-as években próbálkoztak ezen a vidéken mezőgazdasági műveléssel, gyakorlatilag futóhomok minőségű talajon, a MePAR térkép sok szőlőt és pl barackost jelöl, ezeknek nyoma sincs már. A Soltszentimréhez közeli részeken a homokpusztagyep dominál pár borókával, ahogy közeledtünk Izsák felé hatalmas telepített fenyvesek közé értünk.

Kelet felé haladva előbb vagy utóbb az Akasztói útnak (vagy Matyó dűlőnek) nevezett széles dűlőútra jut a túrázó - igazi homoki sztráda! Mi a régi Matyótelepi iskolánál (3)  értük el. Soltszentimre és a Kolon-tó közötti homokbuckás vidéket nevezik Matyónak. Az 1920-as évek végén Klebelsberg Kunó idején épült tanyasi iskola még ma is igen jó állapotban van. A környező fenyves pedig tele van jukkával!

Az Akasztói útra fordulva egy nagy lovas farm épület együttese (4) mellett haladtunk el: El Bronco Ranch. A későbbi homokbuckás részen a lovasok útvonalát követtük, irigykedve gondoltunk a gyönyörű környezetben lovaglókra. 

Mi tovább gyalogoltunk kelet felé és elértük a Kolon-tó nádassal szegélyezett legnagyobb nyílt vizű felületét. Egy hosszú gáton lehetett bejutni a tó belső részén emelkedő kilátódombra (5).

Innen a Bikatorok tanösvényt követtük észak felé, tanyák mellett fordult az út vissza nyugatnak (6).

.

Nem mentünk fel a Bikatorok 117 m magas "csúcsára", a kilátó még mindig nem használható. Egy észak-nyugatnak tartó lovas útvonalat (7) követtünk igazi buckás tájon!

Újból elértük a telepített fenyvest, a dűlőút egy idő után keskeny ösvénnyé vált, ezen átvágva hamarosan a Reveckei halomnak (8) nevezett bucka alá értünk, amely 122 m-es magasságával lehagyja a Bikatorok buckáját. Különös, mediterrán hangulatú, fura fenyők nőnek a tetején, ami nem is egy csúcs, hanem inkább egy hosszan elnyúló vonulat.

Erre is szoktak lovagolni, sok ösvény vezetett le az erdő sűrűjébe, barangolásra csábítóak!

Elhagyva az erdőt egyre fogyott a növényzet, egyre inkább sivatagosabb lett a táj. A leginkább homokos rész a Matyó halom (9), mely kelet felől megközelítve a leglátványosabb és legmeredekebb egyben! Felérve rá, kiderül hogy nagyjából észak-dél irányban átmegy rajta egy út is, ezen sokkal kényelmesebben fel lehet jutni rá. Messziről felismerhető a tetején álló fenyő ligetről!

Megéri felmászni és gyönyörködni a tájban, a fenyőligetben.

Egy újabb fenyvesen átsétálva értünk vissza a crosspálya környéki gumiabroncsos területhez és az autóinkhoz. Így kikerültük a tanyát (2), ahol odaútban több kutyát is láttunk, jellemzően a tanyák erre sincsenek bekerítve, bárhonnan kirohanhat egy kutya, bár ezen az útvonalon kevés tanya volt és a kutyák többnyire meg voltak kötve.

A sárga turista jelzés Soltszentimrén keresztül haladva nyugati irányban is folytatódik, ez az út a Csonka toronyhoz vezet, ahol már jártunk egy korábbi, a mostaninál hidegebb-fagyosabb alkalommal.

A Kolon-tó nyugati oldalát is bebarangoltuk már egy kora tavaszi napon, akkor nem jutottunk el a kilátódombhoz, most pótoltuk!

A Kolon-tót akár körbe is lehet járni, ez már egy hosszabb túra, kb 30 km, az alábbi linken térkép és leírás található: azalfoldtegedisvar.hu.

Helvéciai körtúra: Köncsög puszta - Nyakvágó halom - Wéber Ede kilátó

Helvécia Kecskeméttől dél-nyugatra kb 7 km-re található.

A homokos talajú környék szőlőművelési szempontból felértékelődött az 1870-es évek filoxérajárványa után, melynek a történelmi borvidékek szőlői áldozatul estek, a homokon azonban nem él meg a kórt terjesztő gyökértetű. A telep Wéber Ede Balatonfüreden dolgozó svájci tanárnak köszönhetően jött létre 1892 márciusában, és az ő végakaratából kapta a Helvécia nevet. Ekkor 501-en lakták, főként a Balaton-felvidékről idetelepült szőlőművesek. Wéber honosította meg a szőlőművelést azon a 2000 hold földön, melyet Kecskeméttől vásárolt. (Wikipédia)

A településről a Kiskőrösi úton kijőve, a kisnyomtávú vasútvonal mentén haladva dél-nyugati irányban először műúton, majd kavicsos végül földúton közelítettük meg a túra kiindulópontját, ami egykoron a kisvasút Köncsögpusztai megállója volt. Néhol már alig látható a sín, amely Kecskemétről Helvécián - Orgoványon át Kiskőrös felé tart. A Ludastói iskolától ezen az útvonalon halad a piros turistajelzés is erdők között a sínek és a földút mellett. Kiérve az erdőből a bal oldalon lévő legelő szélén parkoltunk.

A turistajelzés itt jobbra, azaz északnak fordul, ezt követtük mi is a Nyakvágó halomig.

Ezt a részt Köncsög pusztának nevezik, mely Kecskemét pusztája volt régen, ma nagyobb részt Helvéciához tartozik. Helvécia környéke a legrégebbi idők óta lakott terület, a középkorban itt volt a néphagyomány szerint a kun Cseg (ma Köncsög) vezér szállásterülete.

A turistaút jól járható, balról szőlőültetvény jobbról erdő mellett haladtunk, az erdőben sok mahónia volt, lilás-bíborosra színeződött levelei feltűnőek voltak. A Nyakvágó halomig végig jól látható a piros jelzés, amely több tanya, állattartó telep mellett halad el. Kutyákra kell számítani, néhol a kerítés mögött vannak, néhol szabadon járnak - kelnek - futnak  az állattartó telepek körül. Sok - sok tehenet láttunk! - villanypásztorral elkerített legelőkön. A legelőn találtunk levedlett kígyóbőrt, viperának gondoljuk és otthon az autóban kullancsot is találtunk, úgy látszik a hideg még nem végzett velük.

A Nyakvágó halom már messziről kimagaslik, bár magassága nem éri el a 120 métert sem. Középkori hármashatárt jelöl, 3 kun település határa érintkezik itt: Ágasegyháza, Orgovány és Köncsög puszta azaz Helvécia. Tetejéről szép kilátás nyílik a fás-cserjés ligetekkel tarkított puszta barnába öltözött téli tájára. 

A piros jelzés innen tovább megy nyugati irányban Ágasegyháza felé, mi viszont délnek fordultunk és egy dűlő úton szántóföldek mellett mentünk vissza a kisvasút felé.

Egy idő után letértünk erről az útról és az erdők övezte legelők mellett haladtunk tovább.

A Határcsárda megállónál értünk a kisvasúthoz, itt fel is mentünk egy kb 112 m magas buckára, a tetején egyetlen madáretetős fával.

A kisvasút mentén is mehettünk volna vissza az autókhoz, de volt egy dűlő út északi irányban, ezt választottuk, így hosszabb lett a túra, majdnem 9 km-t gyalogoltunk.

A Nyakvágó halomnál a piros túraút vízszintes szakasza együtt halad a Nyakvágó félmaraton 22,5 km-es déli  szakaszával, amelynek nagy kék táblái jól látszódtak. Részben ezen az útvonalon haladt a Petőfi túrakör egyik túrája, szép leírással a tájról. Ez az útvonal Ballószögről indul.

A hazafelé vezető úton még letértünk a Wéber Ede kilátóhoz, bár sajnos a napnyugta innen nem olyan látványos, mivel a nyugati oldalon lévő erdő eltakarja. Földúton, pocsolyákat kerülgetve jutottunk ide, ehhez a szépen rendben tartott pihenő helyhez, padok és asztalok várják a turistákat az erdő szélén. Akár innen, vagy a kilátóból lehet gyönyörködni a hatalmas legelőben és a villanypásztor mögött békésen legelésző tehenekben.

További érdekességek Helvéciáról  itt.

Az Aranyhomok Egyesület honlapjáról  pedig letölthető egy mobil applikáció mely segít a környék látnivalóinak felfedezésében.