Péteri-tó (Petőfiszállás és Pálmonostora)

Petőfiszállás és Pálmonostora határában található a Péteri-tó, amely eredetileg egy szikes tó, amit a 20. században átalakítottak  halastóvá, felborítva ezzel a környék ökoszisztémáját. Alapvetően a félig mesterséges 84 km hosszú Dong-éri-főcsatorna táplálta volna a 3 tóból álló halastórendszert, de ez az 1990-es évekre  egyre kevésbé sikerült, egyre gyakoribbá váltak azok az évek, amikor szinte teljesen kiszáradt a tó. Megszűnt a halászat,  igyekeznek visszaállítani az eredeti állapotokat, így pl 2021-ben elbontották a két tavat elválasztó gátat is.

A tó nyugati és keleti oldalán is található egy-egy tanösvény, sajnos nincsenek összekötve, félig-meddig ugyan bejárhatók egy túra során is, de ez függ a vízállástól is és mindenképpen nehezebb terepviszonyokra kell készülni ebben az esetben. A 2-3 km-es tanösvények viszont kényelmesen bejárhatók és szép, érdekes táblák tájékoztatnak a túra során.

Részletes tájékoztató található a Péteri-tóról és a túrákról a KNP oldalán.

A Meizl Ferenc (volt iskolaigazgató, madárbarát a névadó) tanösvény Petőfiszállás határában a tó nyugati oldalán lett kiépítve. A Petőfiszállásról keleti irányba kivezető műútról délre fordulva egy dűlőúton közelíthető meg a parkoló, vagy akár gyalogosan is megtehető a tanyák között haladó, tipikus alföldi agrártájon,viszonylag jól járható homokúton. Mi kifogtunk egy szép havas délutánt, kellemesen enyhe napsütésben.

Balról nádas - lápos terület mellett vezet az út, az egyik tanösvény táblánál sok korhadt, félbetört fát találtunk (1), melyeket fontos meghagyni az erdei ökoszisztéma fenntartása miatt.

Ez pedig egy kidőlt fa, amelyik alkalmazkodott a vízszintes életmódhoz!

A parkolótól a tanösvény erdős - fás részen halad, a fák között főleg jobb oldalon sok elhagyott romos tanya vályogfala tűnik fel. Végül kiérünk egy nagy mezőre, ahol balra fordulva feltűnik a tó és a kilátók. Jobbra fordulva  a zöld jelzésű turistaút nyugat felé visszavezet a parkolóhoz egy erdős buckás dűlőúton.

Messziről olyan volt, mintha víz lenne a tóban, de sajnos teljesen ki volt száradva, itt-ott a nádasban találtunk csak kisebb vízfoltokat. Ennek ellenére besétáltunk a fapallón a madárleshez (2)

a túlsó oldalon a Vöcsök tanösvény kilátója (7)

kiszáradt tómeder

Innen jól látható a szemközti parton álló új kilátó (4) is, melyre az 5-ös főútról vezet be út. Illetve a lebontott gát is pont odavisz, ha éppen nem tocsogós az agyagos talaj, ami valószínűleg a szikes tó alja lehetett valamikor. 

a lebontott gát helye (3)

az új kilátó az 5-ös főút közelében (4)

dűlőút a csatorna mellett

A tó északi szélénél végighaladó kiszáradt csatorna mellett kelet felé vezető dűlőúton a Dong-éri-főcsatornáig lehet eljutni, a dűlőút itt északnak fordul, de a csatorna mellett maradva volt egy kis ösvény ami kivezetett a főútig, bár eléggé hepe-hupás felszínen. Itt található a nemzeti park háza (5), kiállító terme amely a Péteri-tó élővilágát mutatja be és innen indul a Vöcsök tanösvény.

Itt már Pálmonostora külterületén járunk, a tanösvény a Dong-éri-főcsatorna mellett halad, majd egy idő után visszafordul és visszavezet a főúthoz. A csatornában sok víz volt, be is volt fagyva, sehol nincs lehetőség átkelni rajta, így ugyanazon az útvonalon lehet csak visszatérni a Meizl tanösvény parkolójába.

Bár van egy zsilip (6), ami olyan mintha híd lenne, de le van zárva.

A zsilip után nem sokára egy újabb kilátóhoz (7) értünk, ahonnan hasonló a kilátás, mint a másik oldalról.

Innen fordultunk vissza, időhiányában már nem mentünk körbe a Vöcsök tanösvényen, hanem a tó északi oldalán lévő csatorna melletti dűlőúton vissza a parkolóba. Ez is egy tipikus alföldi tanyás övezet, állattartással, nagy telkekkel, és szerencsére kerítés mögötti kutyákkal.

A túra után pedig érdemes átmenni a Petőfiszállástól dél-nyugatra található Pálosszentkúti kegyhelyre és az innen nem messze lévő kilátóhoz és kálváriához.

Helvéciai körtúra: Köncsög puszta - Nyakvágó halom - Wéber Ede kilátó

Helvécia Kecskeméttől dél-nyugatra kb 7 km-re található.

A homokos talajú környék szőlőművelési szempontból felértékelődött az 1870-es évek filoxérajárványa után, melynek a történelmi borvidékek szőlői áldozatul estek, a homokon azonban nem él meg a kórt terjesztő gyökértetű. A telep Wéber Ede Balatonfüreden dolgozó svájci tanárnak köszönhetően jött létre 1892 márciusában, és az ő végakaratából kapta a Helvécia nevet. Ekkor 501-en lakták, főként a Balaton-felvidékről idetelepült szőlőművesek. Wéber honosította meg a szőlőművelést azon a 2000 hold földön, melyet Kecskeméttől vásárolt. (Wikipédia)

A településről a Kiskőrösi úton kijőve, a kisnyomtávú vasútvonal mentén haladva dél-nyugati irányban először műúton, majd kavicsos végül földúton közelítettük meg a túra kiindulópontját, ami egykoron a kisvasút Köncsögpusztai megállója volt. Néhol már alig látható a sín, amely Kecskemétről Helvécián - Orgoványon át Kiskőrös felé tart. A Ludastói iskolától ezen az útvonalon halad a piros turistajelzés is erdők között a sínek és a földút mellett. Kiérve az erdőből a bal oldalon lévő legelő szélén parkoltunk.

A turistajelzés itt jobbra, azaz északnak fordul, ezt követtük mi is a Nyakvágó halomig.

Ezt a részt Köncsög pusztának nevezik, mely Kecskemét pusztája volt régen, ma nagyobb részt Helvéciához tartozik. Helvécia környéke a legrégebbi idők óta lakott terület, a középkorban itt volt a néphagyomány szerint a kun Cseg (ma Köncsög) vezér szállásterülete.

A turistaút jól járható, balról szőlőültetvény jobbról erdő mellett haladtunk, az erdőben sok mahónia volt, lilás-bíborosra színeződött levelei feltűnőek voltak. A Nyakvágó halomig végig jól látható a piros jelzés, amely több tanya, állattartó telep mellett halad el. Kutyákra kell számítani, néhol a kerítés mögött vannak, néhol szabadon járnak - kelnek - futnak  az állattartó telepek körül. Sok - sok tehenet láttunk! - villanypásztorral elkerített legelőkön. A legelőn találtunk levedlett kígyóbőrt, viperának gondoljuk és otthon az autóban kullancsot is találtunk, úgy látszik a hideg még nem végzett velük.

A Nyakvágó halom már messziről kimagaslik, bár magassága nem éri el a 120 métert sem. Középkori hármashatárt jelöl, 3 kun település határa érintkezik itt: Ágasegyháza, Orgovány és Köncsög puszta azaz Helvécia. Tetejéről szép kilátás nyílik a fás-cserjés ligetekkel tarkított puszta barnába öltözött téli tájára. 

A piros jelzés innen tovább megy nyugati irányban Ágasegyháza felé, mi viszont délnek fordultunk és egy dűlő úton szántóföldek mellett mentünk vissza a kisvasút felé.

Egy idő után letértünk erről az útról és az erdők övezte legelők mellett haladtunk tovább.

A Határcsárda megállónál értünk a kisvasúthoz, itt fel is mentünk egy kb 112 m magas buckára, a tetején egyetlen madáretetős fával.

A kisvasút mentén is mehettünk volna vissza az autókhoz, de volt egy dűlő út északi irányban, ezt választottuk, így hosszabb lett a túra, majdnem 9 km-t gyalogoltunk.

A Nyakvágó halomnál a piros túraút vízszintes szakasza együtt halad a Nyakvágó félmaraton 22,5 km-es déli  szakaszával, amelynek nagy kék táblái jól látszódtak. Részben ezen az útvonalon haladt a Petőfi túrakör egyik túrája, szép leírással a tájról. Ez az útvonal Ballószögről indul.

A hazafelé vezető úton még letértünk a Wéber Ede kilátóhoz, bár sajnos a napnyugta innen nem olyan látványos, mivel a nyugati oldalon lévő erdő eltakarja. Földúton, pocsolyákat kerülgetve jutottunk ide, ehhez a szépen rendben tartott pihenő helyhez, padok és asztalok várják a turistákat az erdő szélén. Akár innen, vagy a kilátóból lehet gyönyörködni a hatalmas legelőben és a villanypásztor mögött békésen legelésző tehenekben.

További érdekességek Helvéciáról  itt.

Az Aranyhomok Egyesület honlapjáról  pedig letölthető egy mobil applikáció mely segít a környék látnivalóinak felfedezésében.

Az izsáki Kolon-tó április elején

A Kolon-tó a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara, a Kiskunsági Nemzeti Park védett területe Izsák mellett. A Duna-völgyében elhelyezkedő szikesek és a Duna-Tisza közi Homokhátság között húzódó Turjánvidéken helyezkedik el.

A végeláthatatlan nádasban rekettye bokrok, kiszáradt fák, néhol pedig felcsillan a tájrehabilitáció eredményeképpen kialakított szabad víztükör.

A terület nagyobb része nádasmocsár, az átlagos vízmélység 60-80 cm. Ezt a jellegzetes, pangóvizes, szerves anyagban dús lápi-mocsári vegetáció komplexumot turjánnak nevezték régen. A turján név a 19. század második felétől vált szakszóvá. A fogalom magyarázata a következő: „hajdani, összefüggés nélküli medermaradványokban kialakult mocsár”.

A kb 3000 ha-os területből 1000 ha a nádas, és  630 ha fokozottan védett. Medre egy észak-déli irányú, a Homokhátságba benyomuló holocén Duna-ágból alakult ki.

Ezt a változatos vizes élőhelyet rétek, láperdők, homokbuckák, telepített erdők és megművelt földek övezik.

A nádas mögött az izsáki templom tornyok!

A tó környezetében bronzkori leleteket is találtak, de folyamatosan a honfoglalás óta lakják. A tihanyi apátság alapítólevelében is megemlítik mint egyházi birtokot. Úgy tartják, ez az egyetlen hely ezen a vidéken, mely nem pusztult el a török uralom alatt. A lakosok búvóhelyre találtak a Kolon-tó szigetein és nádasaiban.

A tó természetes fejlődése a 19. században szakadt meg, amikor megépítették az első lecsapoló csatornát. Az 1950-es évekre a tavat teljesen lecsapolták, ekkor tőzeget is bányásztak itt egy rövid ideig. Csak az 1980-as és 90-es években kezdődött meg a védett terület rehabilitációja: megemelték a vízszintet, új nyílt vizeket  alakítottak ki. 

A tó nyugati szélén végigsétálva kilátótornyokból gyönyörködhetünk a tájban, több helyen pallókon sétálhatunk be a nádasba, ezek végén madármegfigyelő építmények vannak.

A tó partján és a buckák között is sok tanya volt és még sok meg is van, ilyen-olyan állapotban...

A tó nyugati oldalán valamikor kiterjedt buckavidék húzódott, ezek egy részét elszántották, betelepítették fenyőkkel, akáccal és nyárfával. A Bikatorok részen megmaradt még kevés természetes növényvilággal rendelkező bucka, melyek rendkívül veszélyeztetettek tájidegen özönfajokkal, mint pl a selyemkóró vagy az akác. Ezeket próbálják kiirtani, pl az akác törzsét alul körbevágják és így lassan kiszárad. Nem túl szép látványt nyújtanak ezek a megkínzott fák.

A tanösvények a tó nyugati szélén haladnak, de a keleti oldalon is végig lehet sétálni, ekkor a város és a tó közötti réten,a  fogathajtó pályán és legelőkön megyünk.

A Kolon-to.com oldalon 3 tanösvényt ajánlanak a tó és környékének felfedezésére: 

Aqua Colun, Bikatorok és Orchidea tanösvények, plusz a Poszáta tanösvény, de ezt ezen az oldalon nem említik.

Ezeken kívül a túra során gyakran látni a sárga turista jelzést is, amely Soltszentimrét köti össze Izsákkal. Matyótelepen keresztül haladva ér a kilátódombhoz, innen halad északi irányban a vasútig, onnan pedig tovább északnak, Kisizsák felé.

Az Aqua Colun az izsáki focipályától indul és a nádas észak-nyugati széle mellett halad déli irányban, érintve a Dudás tanyát (itt lehet parkolni is) a Kilátókig.

A Bikatorok a tó dél-nyugati részén lévő kilátódombtól indul északi irányba a homokbuckák felé, a legmagasabb ponton - 126 m - lévő kilátóhoz, amely most életveszélyesen meg van dőlve, pedig nagyon szép kilátás volt a tetejéről a mellette lévő hatalmas fenyőfákkal és a borókás buckák látványával.

Az Orchidea tanösvény pedig Páhiról indul, és a tó déli részén halad a kaszálóréteken.

A Poszáta tanösvény  a Bognár tanya és a Madárvárta közötti részt barangolja be.

Ez pedig már az éppen nem látogatható kilátó a Bikatorokban a körülötte lévő hatalmas fenyőkkel.

Április elején még éppen hogy csak zöldült a táj, de találtunk már virágokat is.

Virágzik a barack

martilapu a tó partján

talán epergyöngyike a buckák között

már teljes virágzásban voltak a pimpók

és most kezdett nyílni a védett báránypirosító

pusztai kutyatej, de volt sok farkas kutyatej is

Buckaközi mélyedésben lévő tó a Poszáta tanösvényen, sikerült egy békát is lencsevégre kapni!

Eltávolodva a nádastól, egy másik világban találjuk magunkat, a homokpusztagyep egyhangúságát csak a borókák, fehér nyárak törik meg, itt még sikerült megőrizni az eredeti tájképet.

A háttérben már megjelenik a telepített fenyves.

virágzik a kétlaki fehér nyár

időnként az út a telepített erdők között vezet

tölgyfazuzmó

A Kolon-tó nagyon változatos, a nádas, mocsaras táj mellett az ős Duna által lerakott futóhomokot a szél dimbes-dombos buckavidékké alakította. A kettő egymás mellett egy túra során bebarangolható.