Túra az Ágasegyházi-erdőben

Ágasegyházától észak-nyugatra jelentős méretű homokbuckás - erdős rész található, mely kitűnő túrázó hely! Érdemes az 52-es főút felől indulni, a 22-es kilométerkőnél lévő Naprózsa természetvédelmi központ parkolójából. Innen indul a Báránypirosító tanösvény is, de egy idő után a piros jelzést kell követni Ágasegyháza felé déli irányba. Frissen felfestett piros jelzések vannak, nemrég újíthatták meg.

Itt már Ágasegyháza felé tart az út:

A pirossal jelzett útvonal átvezet Ágasegyházára, de mi a falu előtt visszafordultunk. Nem feltétlenül kell követni a jelzést, nagyon sok jól járható homokos dűlőút van, érdemes előre megtervezni az útvonalat akár a Google térkép alapján, a miénk csak egy a sok lehetőség közül.

Nagyon változatos a táj, az erdők dominálnak. Véletlenül észrevettünk a fenyves mélyén (az útról alig lehetett látni) egy táblát, amely az alföld - fásítási programnak állít emléket egy több mint 75 éves fekete fenyves közepén. (térképen 1)

Ezen a dombon és környékén tarvágás volt, csak ez a két fehér nyár maradt meg. (térképen 2)

Mintha nem is az alföld közepén lettünk volna! (térképen 3)

Az utolsó szakaszon a Báránypirosító tanösvényt (térképen 4) követtük, azon tértünk vissza a parkolóba.

A Petőfi túrakör is járt errefelé pár éve, és Ők is megjegyzik, hogy milyen kevesen ismerik ezt a gyönyörű részt és hogy milyen kevesen túráznak a kiskunsági túrautakon.

Körtúra a Kecskeméti Arborétumtól a hetényi Árpád-kori templomromhoz

 Kecskemét nyugati szélénél található arborétumtól indul a Mária út, ezen haladtunk a Hetényegyháza határában található Árpád-kori templomromig.

A turistaút viszonylag jól jelölt útvonala (fakó zöld L alakú jelölés) először keresztülvág a Kápolna réten, amely helyi védettséggel bír. Mi átmentünk a Csukás-éri csatornán és itt haladtunk végig a csatorna mellett észak-nyugati irányban.

 Kezdetben hatalmas nyárfák mentén, majd ezüstfa bokrok szegélyezték a csatornát, végül nádas mellett haladtunk. Villanypásztorral elkerített legelőnél kellett balra fordulni a hetényi zártkerti övezet felé, itt földúton kanyarogtunk (sok a kutya és egyéb állat, szerencsére kerítésen belül) míg végül a vasút és a műút mellett haladva átmentünk az M5 autópálya alatt.

Az autópálya után jobbra, azaz északnak fordultunk és a pálya mellett haladtunk hosszan. Ez a szakasz nem túl látványos, az épülő M5 - hetényi bekötő út csonkjánál tér rá az út a történelmi Nyíri útra, ezen haladtunk rövid ideig  szántók és kökénybokrok között. (Már kikelt az őszi gabona vetés!) 

Lassan feltűnik a templomrom fás ligetes kis dombja is a szántók között. Szépen rendben van tartva, padok, asztalok, szemetes, tájékoztató táblák vannak. Számunkra érdekes volt, hogy csak az 1980-as évek elején tárták fel a templomot. Az itt álló Árpád-kori település a tatárjáráskor elpusztult, csak a néphagyomány őrizte emlékét.

A romtól nem követtük a nyugatnak tartó Mária utat, hanem észak felé mentünk, hogy rácsatlakozzunk a zöld turistajelzésre, amin vissza lehet térni az arborétumhoz. Egy legelőn, majd egy kukorica tarlón vágtunk át.

Kiérve a zöld jelzésű útra visszafordultunk a város felé. Először az M5 autópálya felett mentünk át, majd a 445-ös elkerülő utat kereszteztük. Itt betonúton haladtunk kis ideig a Máriahegy déli szélénél.

Erről délre fordultunk és szántók között haladva újból rátértünk a történelmi Nyíri útra. Sokan sétálnak erre, főleg kutyával, a város kedvelt kutyafuttató helye.

Napnyugtára értünk az arborétum nyugati széléhez.

12,6 km-t gyalogoltunk november vége felé gyönyörű napsütésben, a túra elején még a kabát is lekerült rólunk a 15-16 fokos melegben. Nem mondanám különösen szépnek ezt az útvonalat, ilyen Kecskemét nyugati határa. Pár kilométerrel lehet növelni az útvonalon, ha a romnál nyugat felé tartó utat követjük és úgy térünk északnak a zöld jelzésre. A turistautak.hu jól jelzi ezt az útvonalat.

Nyáron itt is több a látnivaló, a koszakronikak.blogspot.com -on egy még hosszabb útvonal olvasható, nézegethető.

Peszéri erdő, Kunpeszér

 A Bács-Kiskun megye északi határán, Kunpeszér község külterületén fekvő Peszéri-erdő hazánk egyik legszebb homoki erdőssztyepp élőhelykomplexe.

A Peszéri-erdő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként az Európai Unió által 1992-ben létrehozott Natura 2000 hálózat részét képezi. A „Szalag-erdő” elnevezésű, egyik kisebb része, országos jelentőségű természetvédelmi terület. de nem csak változatos erdőállományok, hanem homoki gyepek, mocsár- és láprétek is megtalálhatók itt.

A Peszéri-erdőnek nemcsak a jelene, hanem a múltja is érdekes. Erdőállományainak jelentős része a középkorban uradalmi, un. „tilos-erdő” volt, ahol tiltva volt a fakitermelés, így az alföldi viszonyok között szokásos erdőkiélés nem érvényesült. A napjainkban már zárt erdővel borított középső részén volt megtalálható a középkori Kunpeszér település, amelyet török pusztított el és törölt el a föld színéről. Érdekes kortörténeti adalék, hogy a Tanácsköztársaság alatt az uradalom több ezer számosállatát (főleg szarvasmarhákat és lovakat) a Peszéri-erdőben rejtették el. A második világháború után intenzifikálódó erdőgazdálkodás jelentős mértékben átformálta a Peszéri-erdő képét, erdőállományainak jelentős része ültetvényekké lett átalakítva. Mindemellett a napjainkra fennmaradt természetközeli állományok unikális természeti értéket képviselnek. (forrás: www.oakeylife.hu)

2019-ben adták át a Kefag Zrt által elkészített és felállított tanösvény tábláit, mely tanösvény kb 2,5 km hosszan halad az erdő nyugati szélénél egy földúton, melyet keletről az erdő, nyugatról a puszta határol.

A tanösvény térképe itt található. Ezen két irányból is javasolják a tanösvény megközelítését, az egyik a Tatárszentgyörgy felől jövőknek: ez kb 4,5 km hosszú, melyből 3 km földúton halad, inkább csak terepjáróval érdemes ezt az utat választani, a másik csak jobb lehet ennél! Parkolóra nem kell számítani, de az út mellett meg lehetett állni (de ez időjárás és autó függő...)

A tanösvényt nem találtuk különösen érdekesnek vagy szépnek, az 5 db táblán kívül semmi nincs itt.

Egy ködös őszi délután sétáltunk itt, próbáltuk a legtöbbet kihozni a helyből és nem ugyanazon a meglehetősen egysíkú útvonalon sétáltunk vissza, hanem az ezzel párhuzamosan az erdőben menő dűlőúton. 

Amint a tanösvény tábláin is olvastuk, sok az invazív (idegenhonos) faj az erdőben, ezeket a program keretében próbálják különféle módokon kiiktatni. 

Az erdőben hatalmas tölgyfákat láttunk, az út mellett ott piroslott néhol a gyöngyvirág piros termése, emlékeztetve hogy gyöngyvirágos tölgyesben járunk, májusban biztos sokkal látványosabb!

Az erdőszélén a galagonya, kökény és kecskerágó termése piroslott és kékült.

Így sikerült majdnem 7 km-t gyalogolnunk a ködös-párás szomorkás időben.

Sokkal szebb arcát is tudja mutatni e táj nyáron, ahogy itt látható.

Betyárdombi tanösvény, Táborfalva

 

Táborfalva új falu, a történeti időkben ilyen nevű település nem létezett. 1870-ben 394-en lakták a mai településterületen lévő tanyákat. 1875-ben a birtokos Várady Gáborné katonai célokra eladta a mai Táborfalva nyugati részén fekvő rossz minőségű földjeit. E területen alakult meg 1886-ban a mai napig katonai településként létező Örkénytábor.  1889-ben nyílt meg a vasútvonal, melynek vasútállomása közelében alakult ki később a faluközpont. (Wikipédia)

A tanösvény megközelítése:

Táborfalva az 5-ös főút mentén fekszik, a vasúti átjárónál lévő kereszteződésben kell dél felé fordulni és betonúton  kb 3,5 km után egy laktanyához érkezve földúton folytatódik az út kissé balra tartva a laktanya kerítése mellett, majd egy balkanyar után a vasúttal párhuzamosan halad az út kb 1 km-t. A tanösvény kezdetét tábla jelzi. Az idevezető úton végig látni a katonai jelenlétet, laktanyákat, stb. 

A Betyárdombi tanösvény egy kb 3 km-es körtúra homokbuckás környezetben. Ezen a helyen a 2. világháború után robbanóanyag megsemmisítés folyt, ez formálta a felszínt, majd kb 40-50 évig érintetlenül fejlődött a vegetáció és 2010-ben alakították ki a tanösvényt.

Mindezek fényében nem vártam sokat ettől a túrától, annál nagyobb volt a meglepetés, amikor beléptünk ebbe az óriásfákkal, mohaszőnyeggel, dús, burjánzó növényzettel borított mesevilágba!

A vasúti átjárónál parkoltunk, itt egy nyugat-kelet irányú földút kettévágja a "dombot", de eső után nagy tócsák voltak rajta, nem akartunk elakadni, de kicsit bentebb lett volna lehetőség parkolni. Észak felé indultunk, ezen a szakaszon hatalmas erdei fenyők között vezet az ösvény, amelyről nem igazán volt kedvünk letérni, olvasván a hely korábbi felhasználásáról.... 

A 139 m magas Betyárdomb ezen a szakaszon van, egy kis tisztással, amiből viszonylag kevés van itt, inkább a sűrű növényzet a jellemző.

Ősz lévén sok színes bogyójú cserje volt: galagonya, csipkebogyó, sóskaborbolya (termése ehető), kecskerágó (mérgező!), kökény.

sóskaborbolya

A földút keresztezése után értünk a 4. táblához. Itt helybéli túrázók javaslatára letértünk a fő ösvényről és a piros kereszt jelzést követve egy keskeny ösvényen gyönyörű helyeken barangoltunk fel és le a régi robbanások után maradt árkokon át (bíztunk benne hogy a kijelölt ösvényen már nem maradt semmi, ami robbanhatna....). Egy igazi mesevilág volt, oxigén sokk, üde zöld mohapárnák... mintha egy Paál László festményben jártunk volna.

A belső kis ösvényes barangolást is beleszámítva kb 5,5 km-t gyalogoltunk.