A Bács-Kiskun megye északi határán, Kunpeszér község külterületén fekvő Peszéri-erdő hazánk egyik legszebb homoki erdőssztyepp élőhelykomplexe.
A Peszéri-erdőnek nemcsak a jelene, hanem a múltja is érdekes. Erdőállományainak jelentős része a középkorban uradalmi, un. „tilos-erdő” volt, ahol tiltva volt a fakitermelés, így az alföldi viszonyok között szokásos erdőkiélés nem érvényesült. A napjainkban már zárt erdővel borított középső részén volt megtalálható a középkori Kunpeszér település, amelyet török pusztított el és törölt el a föld színéről. Érdekes kortörténeti adalék, hogy a Tanácsköztársaság alatt az uradalom több ezer számosállatát (főleg szarvasmarhákat és lovakat) a Peszéri-erdőben rejtették el. A második világháború után intenzifikálódó erdőgazdálkodás jelentős mértékben átformálta a Peszéri-erdő képét, erdőállományainak jelentős része ültetvényekké lett átalakítva. Mindemellett a napjainkra fennmaradt természetközeli állományok unikális természeti értéket képviselnek. (forrás: www.oakeylife.hu)
2019-ben adták át a Kefag Zrt által elkészített és felállított tanösvény tábláit, mely tanösvény kb 2,5 km hosszan halad az erdő nyugati szélénél egy földúton, melyet keletről az erdő, nyugatról a puszta határol.
A tanösvény térképe itt található. Ezen két irányból is javasolják a tanösvény megközelítését, az egyik a Tatárszentgyörgy felől jövőknek: ez kb 4,5 km hosszú, melyből 3 km földúton halad, inkább csak terepjáróval érdemes ezt az utat választani, a másik csak jobb lehet ennél! Parkolóra nem kell számítani, de az út mellett meg lehetett állni (de ez időjárás és autó függő...)
A tanösvényt nem találtuk különösen érdekesnek vagy szépnek, az 5 db táblán kívül semmi nincs itt.
Egy ködös őszi délután sétáltunk itt, próbáltuk a legtöbbet kihozni a helyből és nem ugyanazon a meglehetősen egysíkú útvonalon sétáltunk vissza, hanem az ezzel párhuzamosan az erdőben menő dűlőúton.
Amint a tanösvény tábláin is olvastuk, sok az invazív (idegenhonos) faj az erdőben, ezeket a program keretében próbálják különféle módokon kiiktatni.
Az erdőben hatalmas tölgyfákat láttunk, az út mellett ott piroslott néhol a gyöngyvirág piros termése, emlékeztetve hogy gyöngyvirágos tölgyesben járunk, májusban biztos sokkal látványosabb!
Az erdőszélén a galagonya, kökény és kecskerágó termése piroslott és kékült.
Így sikerült majdnem 7 km-t gyalogolnunk a ködös-párás szomorkás időben.
Sokkal szebb arcát is tudja mutatni e táj nyáron, ahogy itt látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése