Bugac és Pétermonostora

Bugac a pusztát, az ősborókást, a homokbuckákat jelenti valamint fontos idegenforgalmi központ, külföldi turisták részére szervezett lovasbemutatókkal és magyaros ebédekkel.

Néhány érdekesség:

Bugac mint idegenforgalmi látványosság 1933-tól ismert a külföldiek számára, négy kecskeméti újságíró kezdeményezésére szervezett az országos idegenforgalmi iroda bemutatót a bugaci pusztán, ami világsiker lett.1937-ig közel 20 ezer látogató jött el megnézni  a  bugaci pásztoréletet!

A falu 1910-ben jött létre, mint Monostorfalva és csak 1950-ben lett önálló település. Ma Bugac kb 2500 lakosú nagyközség.

A puszta évszázadokon át Kecskeméthez tartozott, a Kiskunság legnagyobb legelője, a nomád pásztorkodás színhelye volt.

Az 54-es főútról letérve kb 10 km után egy elágazáshoz érünk: balra van a falu, jobbra pedig a puszta. Elhaladunk a Kurultáj hatalmas díszletei mellett, majd kb 3,5 km-t haladva betonúton érünk a Karikás csárdához, a puszta kapujához.  Innen földút vezet a Pásztormúzeumhoz már  a végeláthatatlan legelőn át gyalogolhatunk ide.

Itt található a méntelep, az őshonos magyar háziállatfajták bemutatóhelye, illetve innen indul több tanösvény  (pl Boróka tanösvény) (ls még csodautak.hu) is, bár nem egyszerű eligazodni és egy részük eltűnt, bekerítették, a kilátó leégett, valószínű a 2012 körül történt erdőtűzben.

 

Az egyik tanösvény rovarhoteleket és madárodú típusokat mutat be.

 A földön sok-sok gubacsot láttunk, a tölgyfa gubacs darázs tevékenységének eredményeképpen. 

A sétánk elején hatalmas fenyőfák között vezetett az út.

Majd tettünk egy kört a homokbuckákon, ahol a 2012-es erdőtűz nyomai még nagyon látszódtak,  a homokot az elszáradt, megégett faágak bizarr alakjai borították. Megdöbbentő  volt  a boróka nélküli buckák kopár látványa. Állítólag száz években mérhető a korábbi ősborókáshoz hasonló populáció kialakulása.

A barnásszürke alapszínt csak néha törte meg egy moha párna zöldje. 

Még alig találtunk virágzó pimpót, néhol apró mezei árvácskák nyíltak a homokon. 

A túra után megnéztük a Bugactól keletre található Pétermonostora (Felsőmonostor) nevezetű Árpádkori monostorromot és ásatási helyszínt. Maga a helyszín talán nem túl látványos, bár sok ismertető tábla és asztalok padok is vannak, viszont a hely története nagyon meglepett bennünket! Nem képzeltük volna, hogy a kő alapokon ilyen hatalmas és gyönyörű épület együttes volt a Duna-Tisza közi Homokhátságon a 1200-as évek elején! 2002-ig nem is tudtak róla, 2009-től kezdődött meg a régészeti feltárás.

Itt volt a tatárjárás előtt a Duna-Tisza közi Homokhátság regionális központja, amely kb a mai Kecskemét szerepének felel meg. Több négyzetkilométernyi kőházakból álló virágzó település  az Árpád korban! Gazdagságát jelzi, hogy többek között sok mérleget találtak itt és egy Szent Péter ereklyetartót, valószínűleg Szent Péter ereklyével, ami persze már nincs meg.

Mindez a tatárjáráskor elpusztult, a környékre kunok települtek és évszázadokon át kun település volt itt. A Bugac szó is kun eredetű, a buga bikát jelent, a bugac pedig bikával foglalkozó ember. A környék egészen 1950-ig Kecskemét pusztája volt.

Csonka-torony, Soltszentimre

 

Soltszentimre Kecskeméttől dél-nyugatra fekszik, az 52-es főúton, Fülöpszálláson keresztülhaladva közelíthető meg, így kb 45 km az út. Elhalad mellette a Budapest-Kelebia vasútvonal, de a régi vasútállomás elhagyatva áll az út mellett, itt nem áll meg a vonat. A Fülöpszállásról ide vezető út sem mai, ráférne egy felújítás!

 

A falu valójában 1890 után jött létre, annak ellenére hogy a vidék a honfoglalás óta lakott terület volt, ma kb 1400 lakosa van. Egy helyi lakos, Kéri Ferenc honlapját olvasgatva próbáltam jobban megismerni ezt a települést, mely az izsáki Kolon-tó és a Dunavölgyi főcsatorna között található. Nyugatról hatalmas szikes pusztaság terül el a DVCS-n túl, míg keletről erdők és homokbuckák ékelődnek a falu és a Kolon-tó közé. 

A falu keleti szélétől a sárga turistajelzés átvezet a Kolon-tóhoz, Matyón át, ennek a leírása itt található.

Túra útvonala

A Csonka torony volt a túránk célja, a falu elején tábla jelzi, hogy a vasút állomás felé jobbra kell fordulni, kb 3,5 km-t betonúton haladva, majd újabb tábla mutatja, hol kell balra fordulni egy homokos dűlő útra. Mi itt parkoltuk le az autókat. 

Nem követtük a dűlő utat, hanem átvágtunk egy fás-bokros ligeten, ahol rögtön tesztelhettük a befagyott kisebb-nagyobb "tavakat". Megkönnyítette a túránkat, hogy előző napokban  -10 fok körül volt a hőmérséklet, mivel a környéken sok vízállásos terület van, és ezek az egyébként "tocsogós" részek most befagytak, bátran mehettünk toronyiránt, nem ázott át a cipőnk!

Ezen a vidéken rengeteg csatorna van, egyrészt a DVCS (Dunavölgyi főcsatorna), de számos névtelen és névvel ellátott csatorna hálózza be a környéket és vezeti el a vizet. (Korábban rizs termesztéssel is próbálkoztak errefelé.) Mindenképpen érdemes nézni a térképet, hogy hol van átjáró ezeken a csatornákon, mivel eléggé szélesek és mélyek, nem lehet csak úgy átugrani rajtuk!

A hideg ellenére sok állatot láttunk, egészen közelről is, őzek, nyulak futottak-legeltek, a vízről vadkacsák és libák szálltak fel. A romnál lévő tájékoztató táblán olvastuk, hogy látható erre pl kerecsensólyom is (az ősi magyar hitvilág turul madarát a kerecsensólyommal azonosítják most), de a rom körül él egy kis ürge populáció is.

Tavasszal sok ritka virág nyílik itt, pl nőszirom, kosborok és pókbangó (orchideák rokonai), vetési konkoly. Több a madár is, pl cigánycsuk, tövisszúró gébics, búbosbanka de látható erre túzok is.

 

A környéken két fő mezőgazdasági tevékenységet végeznek: a homokos, magasabb fekvésű részeken szőlő ültetvények vannak, a réteken-legelőkön pedig állatokat legeltetnek, főleg teheneket és birkákat, sok állattartó telep van. A legeltetés miatt bekerítik a területeiket, így néha bizony át kellett másznunk egy-egy kerítésen!

Két helyen is láttunk rovarhotelt, ami nagy divat mostanság a városokban is, lyukas fákat, nádat, stb helyeznek ki a rovaroknak, külön erre a célra épített-összerakott kompozíciókban.

És íme a Csonka torony, ami egy római kori őrtoronyra (vagy annak a köveiből) épített Árpádkori ? (vagy kicsit későbbi?) templom.

Nem számítottunk ilyen hatalmas és jó állapotban lévő templomromra, a Kiskunságban nem emlékszem, hogy lenne ilyen nagy, régi és látványos rom máshol (a torony kb 10 m magas). Még mindig lehet találni római kori építőkövet benne, pedig többször újjá lett építve. Rendezett a környezete is, szőlő ültetvények, a csatorna nádasa veszi körül a kisebb magaslatra épült templomot.

Sokféle kő fedezhető fel a falban, nagyobbrészt helyi réti mészkő, de római kori tégla és vulkanikus eredetű andezit is van.

Egy legenda szerint itt halhatott meg Szent Imre herceg, halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony nyugati kis ablakán keresztül a szentélybe bejutó fény ennek állít emléket. De ennek nagyon kicsi a valószínűsége, inkább helyi legenda, de az biztos, hogy ez a vidék István király birtoka volt és királyi vadászterület a honfoglalás korától kezdve.

Különleges performanszban volt részünk e történelmi helyszínen 3 HVCS cross motoros bemutatóját nézhettük, ahogy a szőlősorok előtt vagy a vizes dűlőúton figuráztak!

Visszatértünk az autókhoz, de nem hagyott bennünket nyugodni a távolban látott kilátó, szerencsére a betonúton tovább haladva a Barkóczi major felé ( egy nagy állattartó telep), a telepnél van híd, így meg tudtuk nézni a DVCS másik oldalán lévő Túzok-toronynak nevezett kilátót. Április-májusban a kora reggeli órákban a túzok kakasok násztánca megfigyelhető innen, akinek szerencséje van és persze felkel korán!

 

 

Napnyugtára értünk ide, ami itt a szikes pusztán gyönyörű, kilométerekre ellátni, igazi meditációs helyszín, semmi nem zavarja az elmélyülést.

A kilátó magas és nagyon meredek lépcsői vannak!

Hatalmas kórók voltak a kilátó körül, nagyon különlegesek a naplementében. Nem szamárkóró, hanem héjakút mácsonya, melynek a levelei és a szára is szúrós tüskékkel borított, a szárakon most is látszik hogy milyen szúrós. Embermagasságúra is megnövő egynyári növény, a levélhónaljaiban összegyűlik az esővíz, innen az elnevezése.