Soltszentimre Kecskeméttől dél-nyugatra fekszik, az 52-es
főúton, Fülöpszálláson keresztülhaladva közelíthető meg, így kb 45 km az út.
Elhalad mellette a Budapest-Kelebia vasútvonal, de a régi vasútállomás
elhagyatva áll az út mellett, itt nem áll meg a vonat. A Fülöpszállásról ide
vezető út sem mai, ráférne egy felújítás!
A falu valójában 1890 után jött létre, annak ellenére hogy a vidék a honfoglalás óta lakott terület volt, ma kb 1400 lakosa van. Egy helyi lakos, Kéri Ferenc honlapját olvasgatva próbáltam jobban megismerni ezt a települést, mely az izsáki Kolon-tó és a Dunavölgyi főcsatorna között található. Nyugatról hatalmas szikes pusztaság terül el a DVCS-n túl, míg keletről erdők és homokbuckák ékelődnek a falu és a Kolon-tó közé.
A falu keleti szélétől a sárga turistajelzés átvezet a Kolon-tóhoz, Matyón át, ennek a leírása itt található.
A
Csonka torony volt a túránk célja, a falu elején tábla jelzi, hogy a vasút
állomás felé jobbra kell fordulni, kb 3,5 km-t betonúton haladva, majd újabb
tábla mutatja, hol kell balra fordulni egy homokos dűlő útra. Mi itt parkoltuk
le az autókat.
Nem követtük a dűlő utat, hanem átvágtunk egy
fás-bokros ligeten, ahol rögtön tesztelhettük a befagyott kisebb-nagyobb
"tavakat". Megkönnyítette a túránkat, hogy előző napokban -10
fok körül volt a hőmérséklet, mivel a környéken sok vízállásos terület van, és
ezek az egyébként "tocsogós" részek most befagytak, bátran mehettünk
toronyiránt, nem ázott át a cipőnk!
Ezen a vidéken rengeteg csatorna van, egyrészt a DVCS
(Dunavölgyi főcsatorna), de számos névtelen és névvel ellátott csatorna hálózza
be a környéket és vezeti el a vizet. (Korábban rizs termesztéssel is
próbálkoztak errefelé.) Mindenképpen érdemes nézni a térképet, hogy hol van
átjáró ezeken a csatornákon, mivel eléggé szélesek és mélyek, nem lehet csak
úgy átugrani rajtuk!
A hideg ellenére sok állatot láttunk, egészen
közelről is, őzek, nyulak futottak-legeltek, a vízről vadkacsák és libák
szálltak fel. A romnál lévő tájékoztató táblán olvastuk, hogy látható erre pl kerecsensólyom is (az ősi magyar hitvilág turul madarát a
kerecsensólyommal azonosítják most), de a rom körül él egy kis ürge populáció
is.
Tavasszal sok ritka virág nyílik itt, pl nőszirom, kosborok
és pókbangó (orchideák rokonai), vetési konkoly. Több a madár is, pl
cigánycsuk, tövisszúró gébics, búbosbanka de látható erre túzok is.
A környéken két fő mezőgazdasági tevékenységet végeznek: a
homokos, magasabb fekvésű részeken szőlő ültetvények vannak, a
réteken-legelőkön pedig állatokat legeltetnek, főleg teheneket és birkákat, sok
állattartó telep van. A legeltetés miatt bekerítik a területeiket, így néha
bizony át kellett másznunk egy-egy kerítésen!
Két helyen is láttunk rovarhotelt, ami nagy divat mostanság
a városokban is, lyukas fákat, nádat, stb helyeznek ki a rovaroknak, külön erre
a célra épített-összerakott kompozíciókban.
És íme a Csonka torony, ami egy római kori őrtoronyra (vagy annak a köveiből)
épített Árpádkori ? (vagy kicsit későbbi?) templom.
Nem számítottunk ilyen hatalmas és jó állapotban lévő
templomromra, a Kiskunságban nem emlékszem, hogy lenne ilyen nagy, régi és
látványos rom máshol (a torony kb 10 m magas). Még mindig lehet találni római
kori építőkövet benne, pedig többször újjá lett építve. Rendezett a környezete
is, szőlő ültetvények, a csatorna nádasa veszi körül a kisebb magaslatra épült
templomot.
Sokféle kő fedezhető fel a falban, nagyobbrészt helyi réti
mészkő, de római kori tégla és vulkanikus eredetű andezit is van.
Egy legenda szerint itt halhatott meg Szent Imre herceg,
halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony
nyugati kis ablakán keresztül a szentélybe bejutó fény ennek állít emléket. De
ennek nagyon kicsi a valószínűsége, inkább helyi legenda, de az biztos, hogy ez
a vidék István király birtoka volt és királyi vadászterület a honfoglalás
korától kezdve.
Különleges performanszban volt részünk e történelmi
helyszínen 3 HVCS cross motoros bemutatóját nézhettük, ahogy a szőlősorok előtt
vagy a vizes dűlőúton figuráztak!
Visszatértünk az autókhoz, de nem hagyott bennünket
nyugodni a távolban látott kilátó, szerencsére a betonúton tovább haladva a
Barkóczi major felé ( egy nagy állattartó telep), a telepnél van híd, így meg
tudtuk nézni a DVCS másik oldalán lévő Túzok-toronynak nevezett kilátót. Április-májusban
a kora reggeli órákban a túzok kakasok násztánca megfigyelhető innen, akinek
szerencséje van és persze felkel korán!
Napnyugtára értünk ide, ami itt a szikes pusztán gyönyörű,
kilométerekre ellátni, igazi meditációs helyszín, semmi nem zavarja az
elmélyülést.
A kilátó magas és nagyon meredek lépcsői vannak!
Hatalmas kórók voltak a kilátó körül, nagyon
különlegesek a naplementében. Nem szamárkóró, hanem héjakút mácsonya, melynek a levelei és a szára is szúrós tüskékkel borított,
a szárakon most is látszik hogy milyen szúrós. Embermagasságúra is megnövő
egynyári növény, a levélhónaljaiban összegyűlik az esővíz, innen az elnevezése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése