Pimpó tanösvény, Orgovány

 

A Pimpó tanösvény Orgoványtól észak-nyugatra található, egyébként nincs messze az ágasegyházi réteken áthaladó Rekettye tanösvénytől. Ez utóbbinak a végén van egy  kilátó, attól kb 3 km-re van, akár össze is lehet kötni és egyben végigjárni a két tanösvényt, hosszabb időt eltöltve a buckák között bolyongva és a legelőket járva! 

térkép: www.turistautak.hu (itt jól látható mind a Pimpó, mind a Rekettye tanösvény útvonala, illetve az őket összekötő pirossal jelzett útvonal is.)

Megtett útvonal elérhetősége

A Pimpó tanösvény  az orgoványi buckák nyugati részét mutatja be, illetve az orgoványi rétek dél-nyugati részén lévő, mára már jobbára kiszáradt szikes tavat, a Csíra-széket.

Az orgoványi buckavidék a fülöpházi és a bugaci között található, egyrészt földrajzilag, másrészt növényzetét tekintve. Leggyérebb a növényzet a fülöpházin, itt a gyep és a futóhomok a jellemző,  míg a bugaci a növényzettel leginkább betelepültebb, itt az erdő az uralkodó. Ezen a három területen megfigyelhetjük a homoki növénytakaró fejlődésének (szukcessziójának) teljes sorozatát.

A homokbuckák mellett a kaszálók, nedves rétek, a nádas-rekettyések és szikes gyepek is megjelennek itt. A Kolon-tói övcsatorna vezette le a korábbi  mocsárrét  vizét, jelentősen megváltoztatva a tájat és a vegetációt.

A tanösvény valójában Orgovány nyugati szélétől indul, a Kolontói csatorna és a Csíra szék felé, majd ott tesz egy körutat, egyrészt a kaszálóréten és a csatorna mellett, másrészt az orgoványi homokbuckák déli-nyugati szélénél haladva. Nem találtunk meg minden táblát és jelzést, de nem is kerestük, a dűlőutak is vezetnek és a telefon is sokat segít a tájékozódásban.

Mi Izsák-Szajor dűlőn át közelítettük meg a tanösvényt, Izsák előtt a régi kisbolttal szemben (buszmegálló és egy intenzív, jéghálóval borított almaültetvény is van itt) van egy betonút, ami a régi TSZ majorhoz vezet, ezen a dűlőn mentünk tovább, elég jól járható autóval is, míg egy régi elhagyott birka hodályhoz értünk, ez mellett parkoltunk le. (kb 3 km-re a kisbolttól ).

Az első megállónk a kiszáradt csatorna partján volt, amelyet egy szép fehér nyáras határolt az egyik oldalon.

Aztán jöttek az öreg, kiszáradófélben lévő fűzfák, valószínűleg a csatorna építésekor telepíthették őket...

A VÍZPARTI FŰZ Pósa Lajos

Azt hittem én, hogy ősz koromban is,

Mint a havas bérc, úgy állok szilárdan:

Ezüst fejem fel-felragyog fehéren

Ködoszlató, kicsillanó sugárban.

Vízparti, korhadó fűz vagyok én,

Mely ráhajol csüggedten a folyóra

És várja, várja, hogy a rohanó víz

Mikor mossa ki a partot alóla.

A tehenek nyomait sokat kerülgettük a réten! Aztán végre elértük a buckákat! Itt kicsit eltértünk a tanösvény vonalától, mentünk, amerre kedvünk tartotta, illetve amerre nagyobb buckát láttunk!

A homokos felszínt egy pázsitfűféle, a csenkesz fűcsomói uralják. A nemzetségnek - Festuca  - rengeteg faja van, és pollenjeik nem kedveznek az allergiásoknak. A téli nedvesebb, párásabb időben a fűcsomók között mohák és zuzmók zöldellnek.

A csenkesz és moha mellett ha figyelmesen keresgélünk, előbukkan a homoki pimpó (Potentilla arenaria) 5 levélkéjű, bársonyos tapintású levele. Ha tavasszal jövünk, nem kell majd keresni a homoki pimpót, napsárga virágait mindenki észre fogja venni.

A tanösvény névadója - homoki pimpó tavasszal

A gyerekek gyorsan felszaladtak a buckákra, ez pl a Hollós hegy nevű 123 m-es "csúcs"!

Innen tovább persze nem az egyszerűbb dűlő utat választottuk, valahogy mindenki megszerette a bozótosokat! De megérte átvágni magunkat rajta, egy védett kis "szurdokvölgybe" jutottunk!

Nekem ez a kedvenc fotóm erről a túráról. Evernia prunastri, bokros zuzmó egy fatörzsön.

Kilátás az utolsó buckáról, amire már nem olyan nagy lelkesedéssel mentek fel egyesek, pedig ha tudták volna, hogy ez a Sarka halom, amely 125 m magas, nagyobb lett volna a kedv!

Végül sejtelmes ködben értünk vissza az autókhoz, egy régi birka hodály mellé, amit sajnos már nem használnak. Kb 9 km-t gyalogoltunk ezen a februári téli délutánon.

Lakott és elhagyott tanyákat egyaránt látni, a rétet legeltetésre használják, sok a telepített erdő. Ezen a februári ködös délutánon inkább elhagyott, kihalt volt a táj. A barnás szín dominált, főleg a réten, a füvek  és nádas zöldje télen eltűnik. A fák sziluettje viszont ilyenkor csodálható meg a legjobban!