A Szabadszállástól keletre található buckavidéket járja be a Strázsa körtúra a sárga jelzésen haladva.
A 2017-ben átadott túraútvonal jól jelzett, hosszabb-rövidebb körtúraként is bejárható.
Érdemes a betonúttól kb 1,3 km-re található erdei pihenőnél parkolni egy tölgyfákkal benőtt ligetben. Itt található az alábbi információs tábla is.
Számunkra a legérdekesebb látnivaló itt a mély szurdokvölgyekkel tarkított buckavonulatok voltak, melyekre feljutni és melyekről lejutni, miközben bokáig süllyedtünk a száraz homokban, nem is olyan egyszerű, de természetesen sikeresen vettük az akadályokat.
A túrakör névadója a 125 m magas Strázsa-hegy, ahonnan sajnos nincs igazán kilátás, annyira körbenőtték a fenyők és egyéb lombhullató fák.
Itt egyébként is sok az erdő telepítés, főleg fenyő, akác és fehér nyár, a buckákat is benőtték a fák és bokrok, nem igazán van kilátás a buckatetőkről, pedig még nem zöldültek a fák. A táj ennek ellenére igen változatos, itt pl homoki csenkesszel benőtt buckaoldal, melyet fehér nyárfák határolnak egyik oldalról, másik oldalról pedig borókák.
Igazi sárga homokban lehet itt túrázni, dupla teljesítményt jelent! A Lófogó-domb oldalában kiültünk megpihenni a jó meleg homokban!
A természet még alig zöldül, távolról nézve, de ha közelebbről megnézzük, már találunk apró virágokat még ezen a száraz, alacsony humusztartalmú kedvezőtlen homok talajon is. Természetesen sárgállik már a homoki pimpó és mindenfelé lehet találni kék ibolyát!
Ez a pici fehér virág a ködvirág, közelebbről szemlélve a virágait, láthatjuk, hogy négy szirma van, melyek szív alakúak. A virágszára levél nélküli, rövid életű, efemer növényke.
A galléros tarsóka a keresztesvirágúak családjába tartozik, virágszárán szárölelő szórt állású levelek vannak.
Ő pedig a mezei árvácska, miniatűr virága alig észrevehető, de egész sok nőtt belőle.
A cserjék közül egyedül a vadszilva virágozott, üde foltja és bódító illata már tavaszias hangulatot hozott az erdőbe. Ezt a tövises növényt még a rómaiak honosították meg Európában, ennek egyik fajtája a piros levelű, rózsaszín virágú vérszilva, ami már nyílik a településeken.
Hatalmas fák között vezet az ösvény fel és le, a fenyők és nyárak között néha megjelenik egy-egy tölgy liget is, sok-sok különleges törzsű és alakú fát lehet látni.
Egy nagy fakitermelés mellett vezet az út, jó lett volna vinni pár rönköt haza .... Több helyen is láttuk, hogy a fakitermelés után ott marad a fa tönkje, gyökere és ezek kihajtanak, áthatolhatatlan sűrű vegetációt teremtve. Mi lesz belőle 10 év múlva?? A másik negatív látvány a bálványfával sűrűn benőtt erdőrészletek voltak.
Sorra jártuk a csúcsokat: Strázsa-hegy, Lófogó-domb, Látó-hegy, Lófogó-hegy! Egy idő után az út kikanyarodik az erdőből egy legelőre, ahol egy hatalmas kiszáradt nádast találtunk, tele keskeny vad ösvénnyel.
A legelő még nagyon kihalt és kopár volt. Egész más az erdőbe visszatérni!
A túra előtt megnéztük a Szabadszállás szélén lévő (Dózsa György út vége) Dörmögő házat. Itt laktak József Attila anyai nagyszülei (a szabadszállási temetőben vannak eltemetve), és a költő is sok időt töltött itt. Nagyon szépen rendben tartott a ház és az udvar is.
A ház neve a különc nagyapára utal, aki több versében is megjelenik, pl ebben:
Avas szalonnán élt, mint az idő.
Telt-múlt naponta, sárgán görbülő;
szalmát számolt, vagy nézte az eget,
a csillagokban szíve zizegett.
Tudta, nagy nap kél a hegyek mögött.
Hosszan pipált és lassan köpködött.
Ha förgeteg csapkodta, ballagott -
zúgó vízárnál ült és hallgatott.
Hát így. És most e gyűlő hajnalon
odatopog egy bokor hajadon
s dönög, donog. Hát elbosszankodott
s markos bajszába mormolt, mormogott.
(Részlet: József Attila: Dörmögő, 1929. augusztus)
