Kunbaracsi erdők

Kunbaracstól délre hatalmas erdőség terül el, ami a településtől  kb 3 km-re lévő Kunadacsra vezető műútig terjed. Az erdészeti utakkal, kacskaringós ösvényekkel sűrűn tagolt terület kiváló túrázó hely, a tipikus kiskunsági tájkép szinte minden eleme megtalálható itt: a fenyvesek mellett akácosok, fehér nyárasok, borókás buckások váltakoznak.

Kunbaracs Kecskeméttől észak-nyugatra  24 km-re található,  656 fős kis település. A falu története tipikus kiskunsági: a tatárjárás után kunokat telepítettek ide, (Baracs kun nemzetségfő után nevezték el talán) a török időkben elpusztult a temploma és a kastélya, elnéptelenedett, a környező nagyobb települések pusztájaként említik csak, ahol állattartással foglalkoztak.

Az Árpádkori templomot az 1930-as években tárták fel, ami egy jól megépített monostorerőd volt, a köveit mára teljesen széthordták, csak az alapja maradt meg.

A 40, 50 évvel ezelőtti térképen még több tanyát jelölnek, főleg a műút mellet, ezek nagy része mára eltűnt, vagy elhagyott, romos. A pusztán régen sokan lakhattak, erre utal, hogy egymástól nem is olyan messze, két iskolát is jelez a térkép: a Kákási iskola a 17-es km kő előtti lefordulónál volt, mára már csak pár fala áll, jukkák, gyümölcsfák veszik körül. A Búhegyi iskolához a 12 km kő után kell lefordulni, ez az épület még jó állapotban van, magánkézben.

Az első túránk a kákási iskolától indult, a kunadacsi útról lefordulva egy nagy parkolóban meg lehetett állni.

volt kákási iskola

A piros turistajelzés jól járható dűlőúton halad itt, fenyvesek között. Dominál az erdők között a fenyves, mindenféle korú volt, 10 centiméterestől a 20 méteresig, illetve több helyen még csak elő volt készítve a terület telepítésre: a kihúzott tuskók összehordva egy sávba,  a sárga homok pedig simára munkálva.

A fenyők mellett szép látvány vegetációs időn kívül a fehér nyárak fehér törzse. Az akác ilyenkor különösen lehangoló látványt nyújt.

Február végén  még alig éled a kiskunsági erdő, de a sok fenyő és boróka néhol alpesi hangulatot teremt.

mogyoró barkák

tyúktaréj

A buckákon szép borókás ösvényeken lehet barangolni, az egyik végén egy kilátóhoz értünk, ahol vaditató és vadetető várja a vadakat, sok vaddisznó túrást láttunk a környékén. 

Fenyvesek - akácosok által körülvéve, egy gyertyános-tölgyes található a piros turistajelzés útvonalán, Natura 2000-s területen a településtől alig 1,5 km-re. Az út mellett pedig egy nagy, öreg tölgy, egy 220 éves kocsányos tölgy, mely kb 20 m magas, törzs kerülete 467 cm. A környék legöregebb fája jó állapotban van. (A falu honlapján megadott koordináták nem a turistatérképen szereplő helyet jelölik, a turistatérkép a piros jelzésre teszi a tölgyet, mi nem találtuk meg.) A legenda szerint Csokonai Vitéz Mihály is megpihent az árnyékában, mikor erre járt.

A 2. túránk a Búhegynek nevezett részről indult, ami még Kerekegyházához tartozik részben. A 12. km után a Táltos tanya lefordulójánál lehet parkolni. Az első látnivaló egy hatalmas homokbánya volt, azaz egy nagyrészt elhordott homokbucka. Kedvelt kvados, cross motoros hely lehet, bár több tábla is tiltja ezt a tevékenységet.

A térképeken két helyet is jelölnek Búhegynek, illetve Görögök homokjának. Az egyik ez a homokbányaként elhordott bucka, a másik ettől északra van kb 700 m-re. 

A táj itt is hasonlóan változatos volt mint az első túránál.

A túra végén találtunk egy nyugati ostorfát, mely tele volt apró, csonthéjas terméssel.Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, emiatt sehol sem termesztik. Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmassá vastagodnak.

Kargala, Orgovány

Orgovány Kecskeméttől dél-nyugatra kb 22 km-re található település kiterjedt tanya hálózattal (lakóinak egy negyede külterületen él) és nemzeti parkos területekkel. A tatárjárás során elpusztult vidékre kunok költöztek be, valószínűleg az egyik kun vezér a település névadója, de azt is hallottam, hogy orgonát jelent ez a szó. A 18. században kunszentmiklósi kunok települtek a török idők után elnéptelenedett pusztára.

Régen vonat is járt erre, a Kecskemét - Bugac közötti kisvasút, sajnos ez már nem közlekedik. Orgoványról dél-keleti irányban vezet ki a majdnem 7 km hosszú Majsai út, mely egy széles homokos dűlő és az 54-es főúttal teremt kapcsolatot a tanyák között haladva.

Az út kb második felétől északra és délre lévő részt Kargalának nevezik, ezen a szakaszon található az út mellett a régi Kargalai tanyasi iskola is. Talán török eredetű a szó: Karg Allah!”, azaz: segíts, Allah!

A Majsai úttól délre fekvő részt barangoltuk be egy téli, havas napon, jobbára csak csodáltuk a gyönyörű havas buckás - borókás - fehér nyáras tájat! A kezdeti agrártájat hamar váltotta a buckavidék! Nem könnyű a mostani száraz nyarakon a homokos talajon a növénytermesztés, talán a szőlőművelés tart ki a legtovább.

Elsétáltunk a Google által tévesen jelölt emlékhelyig (1), egy gyönyörű fenyves mélyén csak egy magassági pontot találtunk! De a havas út csodaszép volt! Útközben egy elhagyott állattartó telep mellett mentünk el, úgy látszik még ez a tevékenység sem jövedelmező itt.

Visszafelé egy kb 120 m-es csúcsról (2) megpillantottuk a  buckák között rejtőző baptista imaházat.(4) Orgoványon a katolikusokon és reformátusokon kívül baptisták is vannak, akik 1896-tól vannak jelen a faluban, két gyülekezetük is volt, egy a faluban és egy a Kargalában. Ez utóbbi imaházát 1922-ben építették és még ma is áll, elég jól gondozott állapotban, bár valószínűleg nem használják már.

 A mellette lévő tanyák a környékbeli tanyákhoz hasonlóan elhagyottak, leomlottak, eltűntek az elmúlt 50-70 év során. Csak a jukkák, esetleg ásott kutak (veszélyesek, mert időnként a felső betongyűrű nélkül  semmi nem jelzi hogy ott egy mély üreg van) emlékeztetnek rá, hogy egykor tanya állott itt. Mint pl  az erdei fenyves sarka melletti területen, ahol még ezüstfát is találtunk és a régi tanya helyét jelző mélyedést.(3)

Több vadászles arra enged következtetni, hogy járnak ide a vadászok is!

Túra a Kisizsák melletti buckák között

Helyszín: Izsáktól kb 6 km-re, ÉNY irányban fekszik Kisizsák, az 52-es főút közelében. Nem messze innen van a Biczó Csárda, mely az 52-es felől és a Fülöpszállásra átvezető régi rossz betonúton is megközelíthető, és szép nagy parkoló van mind a két oldalon. 

Ez volt az első, szinte nyáriasan meleg túránk, már nem a meleg teás termoszra vágytunk, csak minél több vízre! Nem voltunk még felkészülve a szinte nyárias melegre, pedig május elsején nem ritka!

Túra hossza: kb 13,3 km - eddigi leghosszabb gyaloglásunk! Ezt még beszorozhatjuk 1,3 - 1,5-ös szorzóval, a homok és a meleg miatt!

Számomra igazi meglepetés volt az itt elterülő hatalmas buckás erdőség és a változatos tájkép.

A csárdával szemben lévő tájház mellett vezet a sárga turista jelzés a Balogh hegy felé, ezen indultunk el, ilyen szép üde zöld síkságon, még telve lelkesedéssel és erővel!

  

Végre nem a pocsolyákat és a sarat kellett kerülgetni! Hanem a homokot! Igazi sárga futóhomok, rejtély hogy maradnak meg a fiatal fenyő ültetvények, sokat láttunk a túra során belőlük.

 

 Nem tértünk le a sárga jelzésen kelet felé a Balogh hegy irányába, hanem délnek haladtunk, aztán kezdtünk fáradni, kicsit letértünk az útról, aztán sikerült visszatalálni, de közben átvágtunk mindenen, fenyőerdőn, homokon, buckákon, de végül csak kiértünk egy dűlő útra!

Útközben megcsodálhattuk a buckák tavaszi virágait, pl a homoki pimpó fénylő sárga virágát, vagy a báránypirosító kékjeit!

báránypirosító

aranyribiszke

50 - 60 évvel ezelőtt más volt itt a tájkép, megpróbálkoztak a gyümölcs és szőlő műveléssel is rövid időre, a régi térképek tanyákat jelölnek, ezeknek már csak a nyoma látható, pl az elvadult jukkák és aranyribiszkék bokrai hívják fel a figyelmet arra hogy valamikor egy tanya állhatott itt. Megcsapott bennünket a dűlőúton sétálva a Ribes aureum (aranyribiszke) sárga virágának bódító illata, gyakran ültették az alföldi tanyák mellé sövényként ezt az Észak-Amerikából származó szép őszi lombszíneződést adó cserjét.

a Kolon-tó széle

 Hősiesen elgyalogoltunk a Kolon-tóig, sajnos  kosborokat nem találtunk, így vissza indultunk, most már a sárga jelzésen aminek a vége nagyon buckás és homokos lett, 10 km már mögöttünk volt, de volt aki bevállalta a Balogh hegy 122-125 m-es csúcsát, ahonnan igazán messze lehetett látni, egészen Dunaföldvárig!

 

Kilátás a Balogh hegyről

Végül egy szép zöld réten tértünk vissza, az egykori Gróf tanyából kialakított tájház mellett.

A Petőfi túrakör is  többször szervezett ide túrát, pl a 677. túrájuk ezen a tájon vezetett át.  Szép leírás és fotó album található ebben a bejegyzésben.

Mi is visszatértünk télen is erre a tájra, Uzovics telep felől a déli részét jártuk be a Biczó Csárda és a Kolon-tó közötti buckás résznek.