Széki lile tanösvény, Dunatetétlen

A tanösvény Dunatetétlen külterületén található, a Böddi-széken, a Fülöpszállás és Dunatetétlen között húzódó szikesek déli részén, a Sós-éri csatorna mellett.

Az 52-es főútról a Kígyósi Csárda után kell letérni dél-nyugatnak azaz Dunatetétlen felé egy alsóbbrendű útra, kb 3,4 km után érünk a csatornához, ahol tábla jelzi a tanösvényt és parkolási lehetőség is van.

A tanösvény névadója a széki lile nevű madár, melynek utolsó jelentős hazai fészkelőterülete a Böddi-szék. Magyarországon 30-50 pár fészkelhet, melyből 10-15 fészek található itt. Természetesen nem láttuk őket!

A Böddi-szék jelentős vízi- és partimadár élőhely a Kárpát-medencében, több mint 700 hektáros területen fekszik, a Felső-Kiskunsági Szikes Tavak láncolatának délnyugati tagja.  Északról az 52. számú főút, keletről a Kiskunsági-főcsatorna, délről az 53. számú főút valamint az Akasztói horgász és halastavak, nyugatról pedig egy alsórendű műút határolja.

A Böddi-szék kiemelten értékes része az a mintegy 250 hektáros terület, mely valamikor egységes tómeder volt, amit annak idején kettévágtak a Duna-völgy középső szakaszának belvízrendezésére hivatott Sós-éri főcsatornával. Sajnos természetvédelmi szempontból ez nem bizonyult kedvezőnek, 60-70 év távlatából már látszódtak a negatív következmények: a csatorna akadályozta a természetes vízmozgást, megváltoztatta a szikes tó vízháztartását, szerves anyag feldúsulást okozott és a tó fokozatos feltöltődését eredményezte.

 Az erősen változó vízállású területen a legeltetést követően gazdag madárvilág alakult ki. A területen eddig 145 madárfajt regisztráltak, ebből 52 itt fészkelő. Védett és fokozottan védett fészkelő madárfajok a Böddi-széken: nyári lúd, túzok, széki lile, bíbic, gulipán, piroslábú cankó, ugartyúk, szalakóta, gyurgyalag, fehér gólya, vörösvércse, kékvércse, egerészölyv, barna réti héja, bölömbika, gólyatöcs. Vonuláskor a Böbbi-szék igen jelentős szerepet tölt be mint pihenő- és táplálkozóhely a partimadarak és lúdfélék számára.

Sós-éri csatorna

A tanösvény 3 km hosszan halad a csatorna egyik partján, majd egy hídon átkelve visszatérhetünk a csatorna másik oldalán, így lesz 6 km hosszú. Ez unalmasnak tűnhet, de valójában nagyon változatos tájon haladtunk és el is feledkeztünk az útvonal egyenességéről! 

A hídon átkelve a vízen túl egy másik tanösvény kilátói és egy állattartó telep látható. Kb 1 km múlva pedig a Bauer kastély melletti kilátó is látható a tó másik partján. (Az a tanösvény a csatornától északra halad, az 52-es főútról való leforduló után kb 900 m-re kell balra fordulni egy erdő mellett.)

Hatalmas szikes tavak, nádasokkal , apró szigetekkel megtörve és rengeteg vízi madár szolgált látnivalóul. Március közepén még nem éledt a vegetáció (és nagy szárazság is volt), annál aktívabbak voltak a madarak! 

A barna és a sárga minden árnyalata váltakozott az ég, a szikes tavak és a csatorna kékjével, időnként a rikítóan fehér szikfoltokkal.

Kunbaracsi erdők

Kunbaracstól délre hatalmas erdőség terül el, ami a településtől  kb 3 km-re lévő Kunadacsra vezető műútig terjed. Az erdészeti utakkal, kacskaringós ösvényekkel sűrűn tagolt terület kiváló túrázó hely, a tipikus kiskunsági tájkép szinte minden eleme megtalálható itt: a fenyvesek mellett akácosok, fehér nyárasok, borókás buckások váltakoznak.

Kunbaracs Kecskeméttől észak-nyugatra  24 km-re található,  656 fős kis település. A falu története tipikus kiskunsági: a tatárjárás után kunokat telepítettek ide, (Baracs kun nemzetségfő után nevezték el talán) a török időkben elpusztult a temploma és a kastélya, elnéptelenedett, a környező nagyobb települések pusztájaként említik csak, ahol állattartással foglalkoztak.

Az Árpádkori templomot az 1930-as években tárták fel, ami egy jól megépített monostorerőd volt, a köveit mára teljesen széthordták, csak az alapja maradt meg.

A 40, 50 évvel ezelőtti térképen még több tanyát jelölnek, főleg a műút mellet, ezek nagy része mára eltűnt, vagy elhagyott, romos. A pusztán régen sokan lakhattak, erre utal, hogy egymástól nem is olyan messze, két iskolát is jelez a térkép: a Kákási iskola a 17-es km kő előtti lefordulónál volt, mára már csak pár fala áll, jukkák, gyümölcsfák veszik körül. A Búhegyi iskolához a 12 km kő után kell lefordulni, ez az épület még jó állapotban van, magánkézben.

Az első túránk a kákási iskolától indult, a kunadacsi útról lefordulva egy nagy parkolóban meg lehetett állni.

volt kákási iskola

A piros turistajelzés jól járható dűlőúton halad itt, fenyvesek között. Dominál az erdők között a fenyves, mindenféle korú volt, 10 centiméterestől a 20 méteresig, illetve több helyen még csak elő volt készítve a terület telepítésre: a kihúzott tuskók összehordva egy sávba,  a sárga homok pedig simára munkálva.

A fenyők mellett szép látvány vegetációs időn kívül a fehér nyárak fehér törzse. Az akác ilyenkor különösen lehangoló látványt nyújt.

Február végén  még alig éled a kiskunsági erdő, de a sok fenyő és boróka néhol alpesi hangulatot teremt.

mogyoró barkák

tyúktaréj

A buckákon szép borókás ösvényeken lehet barangolni, az egyik végén egy kilátóhoz értünk, ahol vaditató és vadetető várja a vadakat, sok vaddisznó túrást láttunk a környékén. 

Fenyvesek - akácosok által körülvéve, egy gyertyános-tölgyes található a piros turistajelzés útvonalán, Natura 2000-s területen a településtől alig 1,5 km-re. Az út mellett pedig egy nagy, öreg tölgy, egy 220 éves kocsányos tölgy, mely kb 20 m magas, törzs kerülete 467 cm. A környék legöregebb fája jó állapotban van. (A falu honlapján megadott koordináták nem a turistatérképen szereplő helyet jelölik, a turistatérkép a piros jelzésre teszi a tölgyet, mi nem találtuk meg.) A legenda szerint Csokonai Vitéz Mihály is megpihent az árnyékában, mikor erre járt.

A 2. túránk a Búhegynek nevezett részről indult, ami még Kerekegyházához tartozik részben. A 12. km után a Táltos tanya lefordulójánál lehet parkolni. Az első látnivaló egy hatalmas homokbánya volt, azaz egy nagyrészt elhordott homokbucka. Kedvelt kvados, cross motoros hely lehet, bár több tábla is tiltja ezt a tevékenységet.

A térképeken két helyet is jelölnek Búhegynek, illetve Görögök homokjának. Az egyik ez a homokbányaként elhordott bucka, a másik ettől északra van kb 700 m-re. 

A táj itt is hasonlóan változatos volt mint az első túránál.

A túra végén találtunk egy nyugati ostorfát, mely tele volt apró, csonthéjas terméssel.Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, emiatt sehol sem termesztik. Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmassá vastagodnak.