Csonka-torony, Soltszentimre

 

Soltszentimre Kecskeméttől dél-nyugatra fekszik, az 52-es főúton, Fülöpszálláson keresztülhaladva közelíthető meg, így kb 45 km az út. Elhalad mellette a Budapest-Kelebia vasútvonal, de a régi vasútállomás elhagyatva áll az út mellett, itt nem áll meg a vonat. A Fülöpszállásról ide vezető út sem mai, ráférne egy felújítás!

 

A falu valójában 1890 után jött létre, annak ellenére hogy a vidék a honfoglalás óta lakott terület volt, ma kb 1400 lakosa van. Egy helyi lakos, Kéri Ferenc honlapját olvasgatva próbáltam jobban megismerni ezt a települést, mely az izsáki Kolon-tó és a Dunavölgyi főcsatorna között található. Nyugatról hatalmas szikes pusztaság terül el a DVCS-n túl, míg keletről erdők és homokbuckák ékelődnek a falu és a Kolon-tó közé. 

A falu keleti szélétől a sárga turistajelzés átvezet a Kolon-tóhoz, Matyón át, ennek a leírása itt található.

Túra útvonala

A Csonka torony volt a túránk célja, a falu elején tábla jelzi, hogy a vasút állomás felé jobbra kell fordulni, kb 3,5 km-t betonúton haladva, majd újabb tábla mutatja, hol kell balra fordulni egy homokos dűlő útra. Mi itt parkoltuk le az autókat. 

Nem követtük a dűlő utat, hanem átvágtunk egy fás-bokros ligeten, ahol rögtön tesztelhettük a befagyott kisebb-nagyobb "tavakat". Megkönnyítette a túránkat, hogy előző napokban  -10 fok körül volt a hőmérséklet, mivel a környéken sok vízállásos terület van, és ezek az egyébként "tocsogós" részek most befagytak, bátran mehettünk toronyiránt, nem ázott át a cipőnk!

Ezen a vidéken rengeteg csatorna van, egyrészt a DVCS (Dunavölgyi főcsatorna), de számos névtelen és névvel ellátott csatorna hálózza be a környéket és vezeti el a vizet. (Korábban rizs termesztéssel is próbálkoztak errefelé.) Mindenképpen érdemes nézni a térképet, hogy hol van átjáró ezeken a csatornákon, mivel eléggé szélesek és mélyek, nem lehet csak úgy átugrani rajtuk!

A hideg ellenére sok állatot láttunk, egészen közelről is, őzek, nyulak futottak-legeltek, a vízről vadkacsák és libák szálltak fel. A romnál lévő tájékoztató táblán olvastuk, hogy látható erre pl kerecsensólyom is (az ősi magyar hitvilág turul madarát a kerecsensólyommal azonosítják most), de a rom körül él egy kis ürge populáció is.

Tavasszal sok ritka virág nyílik itt, pl nőszirom, kosborok és pókbangó (orchideák rokonai), vetési konkoly. Több a madár is, pl cigánycsuk, tövisszúró gébics, búbosbanka de látható erre túzok is.

 

A környéken két fő mezőgazdasági tevékenységet végeznek: a homokos, magasabb fekvésű részeken szőlő ültetvények vannak, a réteken-legelőkön pedig állatokat legeltetnek, főleg teheneket és birkákat, sok állattartó telep van. A legeltetés miatt bekerítik a területeiket, így néha bizony át kellett másznunk egy-egy kerítésen!

Két helyen is láttunk rovarhotelt, ami nagy divat mostanság a városokban is, lyukas fákat, nádat, stb helyeznek ki a rovaroknak, külön erre a célra épített-összerakott kompozíciókban.

És íme a Csonka torony, ami egy római kori őrtoronyra (vagy annak a köveiből) épített Árpádkori ? (vagy kicsit későbbi?) templom.

Nem számítottunk ilyen hatalmas és jó állapotban lévő templomromra, a Kiskunságban nem emlékszem, hogy lenne ilyen nagy, régi és látványos rom máshol (a torony kb 10 m magas). Még mindig lehet találni római kori építőkövet benne, pedig többször újjá lett építve. Rendezett a környezete is, szőlő ültetvények, a csatorna nádasa veszi körül a kisebb magaslatra épült templomot.

Sokféle kő fedezhető fel a falban, nagyobbrészt helyi réti mészkő, de római kori tégla és vulkanikus eredetű andezit is van.

Egy legenda szerint itt halhatott meg Szent Imre herceg, halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony nyugati kis ablakán keresztül a szentélybe bejutó fény ennek állít emléket. De ennek nagyon kicsi a valószínűsége, inkább helyi legenda, de az biztos, hogy ez a vidék István király birtoka volt és királyi vadászterület a honfoglalás korától kezdve.

Különleges performanszban volt részünk e történelmi helyszínen 3 HVCS cross motoros bemutatóját nézhettük, ahogy a szőlősorok előtt vagy a vizes dűlőúton figuráztak!

Visszatértünk az autókhoz, de nem hagyott bennünket nyugodni a távolban látott kilátó, szerencsére a betonúton tovább haladva a Barkóczi major felé ( egy nagy állattartó telep), a telepnél van híd, így meg tudtuk nézni a DVCS másik oldalán lévő Túzok-toronynak nevezett kilátót. Április-májusban a kora reggeli órákban a túzok kakasok násztánca megfigyelhető innen, akinek szerencséje van és persze felkel korán!

 

 

Napnyugtára értünk ide, ami itt a szikes pusztán gyönyörű, kilométerekre ellátni, igazi meditációs helyszín, semmi nem zavarja az elmélyülést.

A kilátó magas és nagyon meredek lépcsői vannak!

Hatalmas kórók voltak a kilátó körül, nagyon különlegesek a naplementében. Nem szamárkóró, hanem héjakút mácsonya, melynek a levelei és a szára is szúrós tüskékkel borított, a szárakon most is látszik hogy milyen szúrós. Embermagasságúra is megnövő egynyári növény, a levélhónaljaiban összegyűlik az esővíz, innen az elnevezése.

 

Rekettye tanösvény, Ágasegyháza

 

Ágasegyházán a Kossuth  utca vezet a falutól kb 4 km-re kezdődő Rekettye tanösvényhez. Pontosan nem derült ki, hogy hol kezdődik, mert a tanösvény táblái és nyilai az idők során eltűntek ... pár helyen lehet csak felfedezni részleteit. A Google jelez egy Szellőrózsa Vendégházat, valahol e körül kezdődik és mi is itt parkoltunk le. Ágasegyháza ezen részét Sándorfalvának nevezik, az elmúlt rendszerben virágzó tanyavilág volt itt, saját iskolával.

Túra útvonala a Google-n

A Rekettye tanösvény a parkolótól a kilátóig kb 2,3 km hosszú. A nevét a rekettyefűzről (Salix cinerea) kapta, mely a nádasok mentén a kecskefűzzel együtt (Salix caprea) található. Ezek barkáit szoktuk húsvéti vázába tenni (virágvasárnapi barka) ebben az enyhe télben már lehet hogy van is.

Az utat balról erdő, jobbról az ágasegyházi legelők és kaszálórétek szegélyezik egy-egy elhagyott tanyával, amik igen népszerű fotótémák lettek...

Majd jöttek a lovak, birkák, és az elmaradhatatlan kutya.... ahol tanya van, ott kutya is, szabadon természetesen, kerítés pedig ritkán van, szóval vigyázni kell...

A tanyák után jobbra fordulva, elhagytuk az erdőt, a legelőn megindultunk a kilátó irányába.

Izsáki bort kóstoltunk, a Gedeon birtok Ágasegyháza - Izsák között található. A honlapjukon olvastam, hogy a Kostka (Kocka vagy Kosztka) telep tulajdonosa, Kostka József (aki anno elkezdte a Sárfehér fajtát telepíteni a környéken) valójában a híres festő testvére volt..... ezt eddig nem tudtam, de Varga Árpád, a Gedeon birtok tulajdonosa biztos utána nézett!

A kilátóból elénk tárul a nemzeti park védett legelője, a nádas-rekettyés foltokkal és kisebb cserjékkel .

A 60-as évek lecsapolása, csatorna építése lassan a rétek és mocsarak kiszáradásához vezetett, a klímaváltozás csak meggyorsítja ezt a folyamatot.

Innen a kilátótól vezet át egy pirossal jelzett út az Orgovány mellől induló Pimpó tanösvényhez, amit nem találtunk meg, de nem is fért volna bele egy téli délutánba. Csak a homokbuckákig jutottunk, és mint kiderült, mindenkinek ez a táj a kedvence, itt bóklásztunk buckáról buckára mászva a homokban és gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában és a felbukkanó őzekben. (Nem csak túrázók járnak ide, terep motorosok nyomait láttuk sokfelé.)

A téli nedvesebb időben gyönyörű moha - zuzmó kolóniák nőnek a fűcsomók között, mintha művészi kompozíciók lennének az elszáradt faágakkal, gallyakkal, fűszálakkal.

Itt minden együtt: mohák spóratartókkal, tölcséres zuzmó, kalapos gomba ... mesevilág.

Nagyon kiszámítottuk az időt, szép lassan ránk esteledett... a lenyugvó nap átvilágított a téli csupasz fakoronákon.

Kb 9,5 km-t sétáltunk ezen a kellemesen enyhe februári délutánon, változatos tájon, szép panorámákban gyönyörködtünk, körbejártunk pár elhagyott tanyát, melyek még így romjaikban is mutatják, hogy ez a lassan eltűnő életforma milyen tökéletes együttélése volt az embernek a természettel.