Túra Soltszentimréről Matyón át az izsáki Kolon-tóhoz

 

Ez egy nagyon változatos és kényelmesen bejárható körtúra, kb 10 km hosszú.  

Soltszentimréről indultunk, méghozzá a falu keleti szélénél lévő autocross (1) pályától. Sajnos nem szép látvány a domb tetején lévő pótkocsi és a pálya környékén eldobált rengeteg autógumi ... Ettől eltekintve végig nagyon szép természeti tájon túráztunk.

Kelet - dél-kelet irányban haladtunk nagyjából a sárga jelzést követve egészen a Kolon-tóig.  Az 50-es 60-as években próbálkoztak ezen a vidéken mezőgazdasági műveléssel, gyakorlatilag futóhomok minőségű talajon, a MePAR térkép sok szőlőt és pl barackost jelöl, ezeknek nyoma sincs már. A Soltszentimréhez közeli részeken a homokpusztagyep dominál pár borókával, ahogy közeledtünk Izsák felé hatalmas telepített fenyvesek közé értünk.

Kelet felé haladva előbb vagy utóbb az Akasztói útnak (vagy Matyó dűlőnek) nevezett széles dűlőútra jut a túrázó - igazi homoki sztráda! Mi a régi Matyótelepi iskolánál (3)  értük el. Soltszentimre és a Kolon-tó közötti homokbuckás vidéket nevezik Matyónak. Az 1920-as évek végén Klebelsberg Kunó idején épült tanyasi iskola még ma is igen jó állapotban van. A környező fenyves pedig tele van jukkával!

Az Akasztói útra fordulva egy nagy lovas farm épület együttese (4) mellett haladtunk el: El Bronco Ranch. A későbbi homokbuckás részen a lovasok útvonalát követtük, irigykedve gondoltunk a gyönyörű környezetben lovaglókra. 

Mi tovább gyalogoltunk kelet felé és elértük a Kolon-tó nádassal szegélyezett legnagyobb nyílt vizű felületét. Egy hosszú gáton lehetett bejutni a tó belső részén emelkedő kilátódombra (5).

Innen a Bikatorok tanösvényt követtük észak felé, tanyák mellett fordult az út vissza nyugatnak (6).

.

Nem mentünk fel a Bikatorok 117 m magas "csúcsára", a kilátó még mindig nem használható. Egy észak-nyugatnak tartó lovas útvonalat (7) követtünk igazi buckás tájon!

Újból elértük a telepített fenyvest, a dűlőút egy idő után keskeny ösvénnyé vált, ezen átvágva hamarosan a Reveckei halomnak (8) nevezett bucka alá értünk, amely 122 m-es magasságával lehagyja a Bikatorok buckáját. Különös, mediterrán hangulatú, fura fenyők nőnek a tetején, ami nem is egy csúcs, hanem inkább egy hosszan elnyúló vonulat.

Erre is szoktak lovagolni, sok ösvény vezetett le az erdő sűrűjébe, barangolásra csábítóak!

Elhagyva az erdőt egyre fogyott a növényzet, egyre inkább sivatagosabb lett a táj. A leginkább homokos rész a Matyó halom (9), mely kelet felől megközelítve a leglátványosabb és legmeredekebb egyben! Felérve rá, kiderül hogy nagyjából észak-dél irányban átmegy rajta egy út is, ezen sokkal kényelmesebben fel lehet jutni rá. Messziről felismerhető a tetején álló fenyő ligetről!

Megéri felmászni és gyönyörködni a tájban, a fenyőligetben.

Egy újabb fenyvesen átsétálva értünk vissza a crosspálya környéki gumiabroncsos területhez és az autóinkhoz. Így kikerültük a tanyát (2), ahol odaútban több kutyát is láttunk, jellemzően a tanyák erre sincsenek bekerítve, bárhonnan kirohanhat egy kutya, bár ezen az útvonalon kevés tanya volt és a kutyák többnyire meg voltak kötve.

A sárga turista jelzés Soltszentimrén keresztül haladva nyugati irányban is folytatódik, ez az út a Csonka toronyhoz vezet, ahol már jártunk egy korábbi, a mostaninál hidegebb-fagyosabb alkalommal.

A Kolon-tó nyugati oldalát is bebarangoltuk már egy kora tavaszi napon, akkor nem jutottunk el a kilátódombhoz, most pótoltuk!

A Kolon-tót akár körbe is lehet járni, ez már egy hosszabb túra, kb 30 km, az alábbi linken térkép és leírás található: azalfoldtegedisvar.hu.

Csonka-torony, Soltszentimre

 

Soltszentimre Kecskeméttől dél-nyugatra fekszik, az 52-es főúton, Fülöpszálláson keresztülhaladva közelíthető meg, így kb 45 km az út. Elhalad mellette a Budapest-Kelebia vasútvonal, de a régi vasútállomás elhagyatva áll az út mellett, itt nem áll meg a vonat. A Fülöpszállásról ide vezető út sem mai, ráférne egy felújítás!

 

A falu valójában 1890 után jött létre, annak ellenére hogy a vidék a honfoglalás óta lakott terület volt, ma kb 1400 lakosa van. Egy helyi lakos, Kéri Ferenc honlapját olvasgatva próbáltam jobban megismerni ezt a települést, mely az izsáki Kolon-tó és a Dunavölgyi főcsatorna között található. Nyugatról hatalmas szikes pusztaság terül el a DVCS-n túl, míg keletről erdők és homokbuckák ékelődnek a falu és a Kolon-tó közé. 

A falu keleti szélétől a sárga turistajelzés átvezet a Kolon-tóhoz, Matyón át, ennek a leírása itt található.

Túra útvonala

A Csonka torony volt a túránk célja, a falu elején tábla jelzi, hogy a vasút állomás felé jobbra kell fordulni, kb 3,5 km-t betonúton haladva, majd újabb tábla mutatja, hol kell balra fordulni egy homokos dűlő útra. Mi itt parkoltuk le az autókat. 

Nem követtük a dűlő utat, hanem átvágtunk egy fás-bokros ligeten, ahol rögtön tesztelhettük a befagyott kisebb-nagyobb "tavakat". Megkönnyítette a túránkat, hogy előző napokban  -10 fok körül volt a hőmérséklet, mivel a környéken sok vízállásos terület van, és ezek az egyébként "tocsogós" részek most befagytak, bátran mehettünk toronyiránt, nem ázott át a cipőnk!

Ezen a vidéken rengeteg csatorna van, egyrészt a DVCS (Dunavölgyi főcsatorna), de számos névtelen és névvel ellátott csatorna hálózza be a környéket és vezeti el a vizet. (Korábban rizs termesztéssel is próbálkoztak errefelé.) Mindenképpen érdemes nézni a térképet, hogy hol van átjáró ezeken a csatornákon, mivel eléggé szélesek és mélyek, nem lehet csak úgy átugrani rajtuk!

A hideg ellenére sok állatot láttunk, egészen közelről is, őzek, nyulak futottak-legeltek, a vízről vadkacsák és libák szálltak fel. A romnál lévő tájékoztató táblán olvastuk, hogy látható erre pl kerecsensólyom is (az ősi magyar hitvilág turul madarát a kerecsensólyommal azonosítják most), de a rom körül él egy kis ürge populáció is.

Tavasszal sok ritka virág nyílik itt, pl nőszirom, kosborok és pókbangó (orchideák rokonai), vetési konkoly. Több a madár is, pl cigánycsuk, tövisszúró gébics, búbosbanka de látható erre túzok is.

 

A környéken két fő mezőgazdasági tevékenységet végeznek: a homokos, magasabb fekvésű részeken szőlő ültetvények vannak, a réteken-legelőkön pedig állatokat legeltetnek, főleg teheneket és birkákat, sok állattartó telep van. A legeltetés miatt bekerítik a területeiket, így néha bizony át kellett másznunk egy-egy kerítésen!

Két helyen is láttunk rovarhotelt, ami nagy divat mostanság a városokban is, lyukas fákat, nádat, stb helyeznek ki a rovaroknak, külön erre a célra épített-összerakott kompozíciókban.

És íme a Csonka torony, ami egy római kori őrtoronyra (vagy annak a köveiből) épített Árpádkori ? (vagy kicsit későbbi?) templom.

Nem számítottunk ilyen hatalmas és jó állapotban lévő templomromra, a Kiskunságban nem emlékszem, hogy lenne ilyen nagy, régi és látványos rom máshol (a torony kb 10 m magas). Még mindig lehet találni római kori építőkövet benne, pedig többször újjá lett építve. Rendezett a környezete is, szőlő ültetvények, a csatorna nádasa veszi körül a kisebb magaslatra épült templomot.

Sokféle kő fedezhető fel a falban, nagyobbrészt helyi réti mészkő, de római kori tégla és vulkanikus eredetű andezit is van.

Egy legenda szerint itt halhatott meg Szent Imre herceg, halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony nyugati kis ablakán keresztül a szentélybe bejutó fény ennek állít emléket. De ennek nagyon kicsi a valószínűsége, inkább helyi legenda, de az biztos, hogy ez a vidék István király birtoka volt és királyi vadászterület a honfoglalás korától kezdve.

Különleges performanszban volt részünk e történelmi helyszínen 3 HVCS cross motoros bemutatóját nézhettük, ahogy a szőlősorok előtt vagy a vizes dűlőúton figuráztak!

Visszatértünk az autókhoz, de nem hagyott bennünket nyugodni a távolban látott kilátó, szerencsére a betonúton tovább haladva a Barkóczi major felé ( egy nagy állattartó telep), a telepnél van híd, így meg tudtuk nézni a DVCS másik oldalán lévő Túzok-toronynak nevezett kilátót. Április-májusban a kora reggeli órákban a túzok kakasok násztánca megfigyelhető innen, akinek szerencséje van és persze felkel korán!

 

 

Napnyugtára értünk ide, ami itt a szikes pusztán gyönyörű, kilométerekre ellátni, igazi meditációs helyszín, semmi nem zavarja az elmélyülést.

A kilátó magas és nagyon meredek lépcsői vannak!

Hatalmas kórók voltak a kilátó körül, nagyon különlegesek a naplementében. Nem szamárkóró, hanem héjakút mácsonya, melynek a levelei és a szára is szúrós tüskékkel borított, a szárakon most is látszik hogy milyen szúrós. Embermagasságúra is megnövő egynyári növény, a levélhónaljaiban összegyűlik az esővíz, innen az elnevezése.