Az izsáki Kolon-tó április elején

A Kolon-tó a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara, a Kiskunsági Nemzeti Park védett területe Izsák mellett. A Duna-völgyében elhelyezkedő szikesek és a Duna-Tisza közi Homokhátság között húzódó Turjánvidéken helyezkedik el.

A végeláthatatlan nádasban rekettye bokrok, kiszáradt fák, néhol pedig felcsillan a tájrehabilitáció eredményeképpen kialakított szabad víztükör.

A terület nagyobb része nádasmocsár, az átlagos vízmélység 60-80 cm. Ezt a jellegzetes, pangóvizes, szerves anyagban dús lápi-mocsári vegetáció komplexumot turjánnak nevezték régen. A turján név a 19. század második felétől vált szakszóvá. A fogalom magyarázata a következő: „hajdani, összefüggés nélküli medermaradványokban kialakult mocsár”.

A kb 3000 ha-os területből 1000 ha a nádas, és  630 ha fokozottan védett. Medre egy észak-déli irányú, a Homokhátságba benyomuló holocén Duna-ágból alakult ki.

Ezt a változatos vizes élőhelyet rétek, láperdők, homokbuckák, telepített erdők és megművelt földek övezik.

A nádas mögött az izsáki templom tornyok!

A tó környezetében bronzkori leleteket is találtak, de folyamatosan a honfoglalás óta lakják. A tihanyi apátság alapítólevelében is megemlítik mint egyházi birtokot. Úgy tartják, ez az egyetlen hely ezen a vidéken, mely nem pusztult el a török uralom alatt. A lakosok búvóhelyre találtak a Kolon-tó szigetein és nádasaiban.

A tó természetes fejlődése a 19. században szakadt meg, amikor megépítették az első lecsapoló csatornát. Az 1950-es évekre a tavat teljesen lecsapolták, ekkor tőzeget is bányásztak itt egy rövid ideig. Csak az 1980-as és 90-es években kezdődött meg a védett terület rehabilitációja: megemelték a vízszintet, új nyílt vizeket  alakítottak ki. 

A tó nyugati szélén végigsétálva kilátótornyokból gyönyörködhetünk a tájban, több helyen pallókon sétálhatunk be a nádasba, ezek végén madármegfigyelő építmények vannak.

A tó partján és a buckák között is sok tanya volt és még sok meg is van, ilyen-olyan állapotban...

A tó nyugati oldalán valamikor kiterjedt buckavidék húzódott, ezek egy részét elszántották, betelepítették fenyőkkel, akáccal és nyárfával. A Bikatorok részen megmaradt még kevés természetes növényvilággal rendelkező bucka, melyek rendkívül veszélyeztetettek tájidegen özönfajokkal, mint pl a selyemkóró vagy az akác. Ezeket próbálják kiirtani, pl az akác törzsét alul körbevágják és így lassan kiszárad. Nem túl szép látványt nyújtanak ezek a megkínzott fák.

A tanösvények a tó nyugati szélén haladnak, de a keleti oldalon is végig lehet sétálni, ekkor a város és a tó közötti réten,a  fogathajtó pályán és legelőkön megyünk.

A Kolon-to.com oldalon 3 tanösvényt ajánlanak a tó és környékének felfedezésére: 

Aqua Colun, Bikatorok és Orchidea tanösvények, plusz a Poszáta tanösvény, de ezt ezen az oldalon nem említik.

Ezeken kívül a túra során gyakran látni a sárga turista jelzést is, amely Soltszentimrét köti össze Izsákkal. Matyótelepen keresztül haladva ér a kilátódombhoz, innen halad északi irányban a vasútig, onnan pedig tovább északnak, Kisizsák felé.

Az Aqua Colun az izsáki focipályától indul és a nádas észak-nyugati széle mellett halad déli irányban, érintve a Dudás tanyát (itt lehet parkolni is) a Kilátókig.

A Bikatorok a tó dél-nyugati részén lévő kilátódombtól indul északi irányba a homokbuckák felé, a legmagasabb ponton - 126 m - lévő kilátóhoz, amely most életveszélyesen meg van dőlve, pedig nagyon szép kilátás volt a tetejéről a mellette lévő hatalmas fenyőfákkal és a borókás buckák látványával.

Az Orchidea tanösvény pedig Páhiról indul, és a tó déli részén halad a kaszálóréteken.

A Poszáta tanösvény  a Bognár tanya és a Madárvárta közötti részt barangolja be.

Ez pedig már az éppen nem látogatható kilátó a Bikatorokban a körülötte lévő hatalmas fenyőkkel.

Április elején még éppen hogy csak zöldült a táj, de találtunk már virágokat is.

Virágzik a barack

martilapu a tó partján

talán epergyöngyike a buckák között

már teljes virágzásban voltak a pimpók

és most kezdett nyílni a védett báránypirosító

pusztai kutyatej, de volt sok farkas kutyatej is

Buckaközi mélyedésben lévő tó a Poszáta tanösvényen, sikerült egy békát is lencsevégre kapni!

Eltávolodva a nádastól, egy másik világban találjuk magunkat, a homokpusztagyep egyhangúságát csak a borókák, fehér nyárak törik meg, itt még sikerült megőrizni az eredeti tájképet.

A háttérben már megjelenik a telepített fenyves.

virágzik a kétlaki fehér nyár

időnként az út a telepített erdők között vezet

tölgyfazuzmó

A Kolon-tó nagyon változatos, a nádas, mocsaras táj mellett az ős Duna által lerakott futóhomokot a szél dimbes-dombos buckavidékké alakította. A kettő egymás mellett egy túra során bebarangolható.