Táborfalva új falu, a történeti időkben ilyen nevű település nem létezett. 1870-ben 394-en lakták a mai településterületen lévő tanyákat. 1875-ben a birtokos Várady Gáborné katonai célokra eladta a mai Táborfalva nyugati részén fekvő rossz minőségű földjeit. E területen alakult meg 1886-ban a mai napig katonai településként létező Örkénytábor. 1889-ben nyílt meg a vasútvonal, melynek vasútállomása közelében alakult ki később a faluközpont. (Wikipédia)
A tanösvény megközelítése:
Táborfalva az 5-ös főút mentén fekszik, a vasúti átjárónál lévő kereszteződésben kell dél felé fordulni és betonúton kb 3,5 km után egy laktanyához érkezve földúton folytatódik az út kissé balra tartva a laktanya kerítése mellett, majd egy balkanyar után a vasúttal párhuzamosan halad az út kb 1 km-t. A tanösvény kezdetét tábla jelzi. Az idevezető úton végig látni a katonai jelenlétet, laktanyákat, stb.
A Betyárdombi tanösvény egy kb 3 km-es körtúra homokbuckás környezetben. Ezen a helyen a 2. világháború után robbanóanyag megsemmisítés folyt, ez formálta a felszínt, majd kb 40-50 évig érintetlenül fejlődött a vegetáció és 2010-ben alakították ki a tanösvényt.
A vasúti átjárónál parkoltunk, itt egy nyugat-kelet irányú földút kettévágja a "dombot", de eső után nagy tócsák voltak rajta, nem akartunk elakadni, de kicsit bentebb lett volna lehetőség parkolni. Észak felé indultunk, ezen a szakaszon hatalmas erdei fenyők között vezet az ösvény, amelyről nem igazán volt kedvünk letérni, olvasván a hely korábbi felhasználásáról....
A 139 m magas Betyárdomb ezen a szakaszon van, egy kis tisztással, amiből viszonylag kevés van itt, inkább a sűrű növényzet a jellemző.
Ősz lévén sok színes bogyójú cserje volt: galagonya, csipkebogyó, sóskaborbolya (termése ehető), kecskerágó (mérgező!), kökény.
 |
| sóskaborbolya |
A földút keresztezése után értünk a 4. táblához. Itt helybéli túrázók javaslatára letértünk a fő ösvényről és a piros kereszt jelzést követve egy keskeny ösvényen gyönyörű helyeken barangoltunk fel és le a régi robbanások után maradt árkokon át (bíztunk benne hogy a kijelölt ösvényen már nem maradt semmi, ami robbanhatna....). Egy igazi mesevilág volt, oxigén sokk, üde zöld mohapárnák... mintha egy Paál László festményben jártunk volna.
A belső kis ösvényes barangolást is beleszámítva kb 5,5 km-t gyalogoltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése