Kunbaracstól délre hatalmas erdőség terül el, ami a településtől kb 3 km-re lévő Kunadacsra vezető műútig terjed. Az erdészeti utakkal, kacskaringós ösvényekkel sűrűn tagolt terület kiváló túrázó hely, a tipikus kiskunsági tájkép szinte minden eleme megtalálható itt: a fenyvesek mellett akácosok, fehér nyárasok, borókás buckások váltakoznak.
Kunbaracs Kecskeméttől észak-nyugatra 24 km-re található, 656 fős kis település. A falu története tipikus kiskunsági: a tatárjárás után kunokat telepítettek ide, (Baracs kun nemzetségfő után nevezték el talán) a török időkben elpusztult a temploma és a kastélya, elnéptelenedett, a környező nagyobb települések pusztájaként említik csak, ahol állattartással foglalkoztak.
Az Árpádkori templomot az 1930-as években tárták fel, ami egy jól megépített monostorerőd volt, a köveit mára teljesen széthordták, csak az alapja maradt meg.
A 40, 50 évvel ezelőtti térképen még több tanyát jelölnek, főleg a műút mellet, ezek nagy része mára eltűnt, vagy elhagyott, romos. A pusztán régen sokan lakhattak, erre utal, hogy egymástól nem is olyan messze, két iskolát is jelez a térkép: a Kákási iskola a 17-es km kő előtti lefordulónál volt, mára már csak pár fala áll, jukkák, gyümölcsfák veszik körül. A Búhegyi iskolához a 12 km kő után kell lefordulni, ez az épület még jó állapotban van, magánkézben.
Az első túránk a kákási iskolától indult, a kunadacsi útról lefordulva egy nagy parkolóban meg lehetett állni.
 |
| volt kákási iskola |
A piros turistajelzés jól járható dűlőúton halad itt, fenyvesek között. Dominál az erdők között a fenyves, mindenféle korú volt, 10 centiméterestől a 20 méteresig, illetve több helyen még csak elő volt készítve a terület telepítésre: a kihúzott tuskók összehordva egy sávba, a sárga homok pedig simára munkálva.
A fenyők mellett szép látvány vegetációs időn kívül a fehér nyárak fehér törzse. Az akác ilyenkor különösen lehangoló látványt nyújt.
Február végén még alig éled a kiskunsági erdő, de a sok fenyő és boróka néhol alpesi hangulatot teremt.
 |
| mogyoró barkák |
 |
| tyúktaréj |
A buckákon szép borókás ösvényeken lehet barangolni, az egyik végén egy kilátóhoz értünk, ahol vaditató és vadetető várja a vadakat, sok vaddisznó túrást láttunk a környékén.
Fenyvesek - akácosok által körülvéve, egy gyertyános-tölgyes található a piros turistajelzés útvonalán, Natura 2000-s területen a településtől alig 1,5 km-re. Az út mellett pedig egy nagy, öreg tölgy, egy 220 éves kocsányos tölgy, mely kb 20 m magas, törzs kerülete 467 cm. A környék legöregebb fája jó állapotban van. (A falu honlapján megadott koordináták nem a turistatérképen szereplő helyet jelölik, a turistatérkép a piros jelzésre teszi a tölgyet, mi nem találtuk meg.) A legenda szerint Csokonai Vitéz Mihály is megpihent az árnyékában, mikor erre járt.
A 2. túránk a Búhegynek nevezett részről indult, ami még Kerekegyházához tartozik részben. A 12. km után a Táltos tanya lefordulójánál lehet parkolni. Az első látnivaló egy hatalmas homokbánya volt, azaz egy nagyrészt elhordott homokbucka. Kedvelt kvados, cross motoros hely lehet, bár több tábla is tiltja ezt a tevékenységet.
A térképeken két helyet is jelölnek Búhegynek, illetve Görögök homokjának. Az egyik ez a homokbányaként elhordott bucka, a másik ettől északra van kb 700 m-re.
A táj itt is hasonlóan változatos volt mint az első túránál.
 |
