Péteri-tó (Petőfiszállás és Pálmonostora)

Petőfiszállás és Pálmonostora határában található a Péteri-tó, amely eredetileg egy szikes tó, amit a 20. században átalakítottak  halastóvá, felborítva ezzel a környék ökoszisztémáját. Alapvetően a félig mesterséges 84 km hosszú Dong-éri-főcsatorna táplálta volna a 3 tóból álló halastórendszert, de ez az 1990-es évekre  egyre kevésbé sikerült, egyre gyakoribbá váltak azok az évek, amikor szinte teljesen kiszáradt a tó. Megszűnt a halászat,  igyekeznek visszaállítani az eredeti állapotokat, így pl 2021-ben elbontották a két tavat elválasztó gátat is.

A tó nyugati és keleti oldalán is található egy-egy tanösvény, sajnos nincsenek összekötve, félig-meddig ugyan bejárhatók egy túra során is, de ez függ a vízállástól is és mindenképpen nehezebb terepviszonyokra kell készülni ebben az esetben. A 2-3 km-es tanösvények viszont kényelmesen bejárhatók és szép, érdekes táblák tájékoztatnak a túra során.

Részletes tájékoztató található a Péteri-tóról és a túrákról a KNP oldalán.

A Meizl Ferenc (volt iskolaigazgató, madárbarát a névadó) tanösvény Petőfiszállás határában a tó nyugati oldalán lett kiépítve. A Petőfiszállásról keleti irányba kivezető műútról délre fordulva egy dűlőúton közelíthető meg a parkoló, vagy akár gyalogosan is megtehető a tanyák között haladó, tipikus alföldi agrártájon,viszonylag jól járható homokúton. Mi kifogtunk egy szép havas délutánt, kellemesen enyhe napsütésben.

Balról nádas - lápos terület mellett vezet az út, az egyik tanösvény táblánál sok korhadt, félbetört fát találtunk (1), melyeket fontos meghagyni az erdei ökoszisztéma fenntartása miatt.

Ez pedig egy kidőlt fa, amelyik alkalmazkodott a vízszintes életmódhoz!

A parkolótól a tanösvény erdős - fás részen halad, a fák között főleg jobb oldalon sok elhagyott romos tanya vályogfala tűnik fel. Végül kiérünk egy nagy mezőre, ahol balra fordulva feltűnik a tó és a kilátók. Jobbra fordulva  a zöld jelzésű turistaút nyugat felé visszavezet a parkolóhoz egy erdős buckás dűlőúton.

Messziről olyan volt, mintha víz lenne a tóban, de sajnos teljesen ki volt száradva, itt-ott a nádasban találtunk csak kisebb vízfoltokat. Ennek ellenére besétáltunk a fapallón a madárleshez (2)

a túlsó oldalon a Vöcsök tanösvény kilátója (7)

kiszáradt tómeder

Innen jól látható a szemközti parton álló új kilátó (4) is, melyre az 5-ös főútról vezet be út. Illetve a lebontott gát is pont odavisz, ha éppen nem tocsogós az agyagos talaj, ami valószínűleg a szikes tó alja lehetett valamikor. 

a lebontott gát helye (3)

az új kilátó az 5-ös főút közelében (4)

dűlőút a csatorna mellett

A tó északi szélénél végighaladó kiszáradt csatorna mellett kelet felé vezető dűlőúton a Dong-éri-főcsatornáig lehet eljutni, a dűlőút itt északnak fordul, de a csatorna mellett maradva volt egy kis ösvény ami kivezetett a főútig, bár eléggé hepe-hupás felszínen. Itt található a nemzeti park háza (5), kiállító terme amely a Péteri-tó élővilágát mutatja be és innen indul a Vöcsök tanösvény.

Itt már Pálmonostora külterületén járunk, a tanösvény a Dong-éri-főcsatorna mellett halad, majd egy idő után visszafordul és visszavezet a főúthoz. A csatornában sok víz volt, be is volt fagyva, sehol nincs lehetőség átkelni rajta, így ugyanazon az útvonalon lehet csak visszatérni a Meizl tanösvény parkolójába.

Bár van egy zsilip (6), ami olyan mintha híd lenne, de le van zárva.

A zsilip után nem sokára egy újabb kilátóhoz (7) értünk, ahonnan hasonló a kilátás, mint a másik oldalról.

Innen fordultunk vissza, időhiányában már nem mentünk körbe a Vöcsök tanösvényen, hanem a tó északi oldalán lévő csatorna melletti dűlőúton vissza a parkolóba. Ez is egy tipikus alföldi tanyás övezet, állattartással, nagy telkekkel, és szerencsére kerítés mögötti kutyákkal.

A túra után pedig érdemes átmenni a Petőfiszállástól dél-nyugatra található Pálosszentkúti kegyhelyre és az innen nem messze lévő kilátóhoz és kálváriához.

Csonka-torony, Soltszentimre

 

Soltszentimre Kecskeméttől dél-nyugatra fekszik, az 52-es főúton, Fülöpszálláson keresztülhaladva közelíthető meg, így kb 45 km az út. Elhalad mellette a Budapest-Kelebia vasútvonal, de a régi vasútállomás elhagyatva áll az út mellett, itt nem áll meg a vonat. A Fülöpszállásról ide vezető út sem mai, ráférne egy felújítás!

 

A falu valójában 1890 után jött létre, annak ellenére hogy a vidék a honfoglalás óta lakott terület volt, ma kb 1400 lakosa van. Egy helyi lakos, Kéri Ferenc honlapját olvasgatva próbáltam jobban megismerni ezt a települést, mely az izsáki Kolon-tó és a Dunavölgyi főcsatorna között található. Nyugatról hatalmas szikes pusztaság terül el a DVCS-n túl, míg keletről erdők és homokbuckák ékelődnek a falu és a Kolon-tó közé. 

A falu keleti szélétől a sárga turistajelzés átvezet a Kolon-tóhoz, Matyón át, ennek a leírása itt található.

Túra útvonala

A Csonka torony volt a túránk célja, a falu elején tábla jelzi, hogy a vasút állomás felé jobbra kell fordulni, kb 3,5 km-t betonúton haladva, majd újabb tábla mutatja, hol kell balra fordulni egy homokos dűlő útra. Mi itt parkoltuk le az autókat. 

Nem követtük a dűlő utat, hanem átvágtunk egy fás-bokros ligeten, ahol rögtön tesztelhettük a befagyott kisebb-nagyobb "tavakat". Megkönnyítette a túránkat, hogy előző napokban  -10 fok körül volt a hőmérséklet, mivel a környéken sok vízállásos terület van, és ezek az egyébként "tocsogós" részek most befagytak, bátran mehettünk toronyiránt, nem ázott át a cipőnk!

Ezen a vidéken rengeteg csatorna van, egyrészt a DVCS (Dunavölgyi főcsatorna), de számos névtelen és névvel ellátott csatorna hálózza be a környéket és vezeti el a vizet. (Korábban rizs termesztéssel is próbálkoztak errefelé.) Mindenképpen érdemes nézni a térképet, hogy hol van átjáró ezeken a csatornákon, mivel eléggé szélesek és mélyek, nem lehet csak úgy átugrani rajtuk!

A hideg ellenére sok állatot láttunk, egészen közelről is, őzek, nyulak futottak-legeltek, a vízről vadkacsák és libák szálltak fel. A romnál lévő tájékoztató táblán olvastuk, hogy látható erre pl kerecsensólyom is (az ősi magyar hitvilág turul madarát a kerecsensólyommal azonosítják most), de a rom körül él egy kis ürge populáció is.

Tavasszal sok ritka virág nyílik itt, pl nőszirom, kosborok és pókbangó (orchideák rokonai), vetési konkoly. Több a madár is, pl cigánycsuk, tövisszúró gébics, búbosbanka de látható erre túzok is.

 

A környéken két fő mezőgazdasági tevékenységet végeznek: a homokos, magasabb fekvésű részeken szőlő ültetvények vannak, a réteken-legelőkön pedig állatokat legeltetnek, főleg teheneket és birkákat, sok állattartó telep van. A legeltetés miatt bekerítik a területeiket, így néha bizony át kellett másznunk egy-egy kerítésen!

Két helyen is láttunk rovarhotelt, ami nagy divat mostanság a városokban is, lyukas fákat, nádat, stb helyeznek ki a rovaroknak, külön erre a célra épített-összerakott kompozíciókban.

És íme a Csonka torony, ami egy római kori őrtoronyra (vagy annak a köveiből) épített Árpádkori ? (vagy kicsit későbbi?) templom.

Nem számítottunk ilyen hatalmas és jó állapotban lévő templomromra, a Kiskunságban nem emlékszem, hogy lenne ilyen nagy, régi és látványos rom máshol (a torony kb 10 m magas). Még mindig lehet találni római kori építőkövet benne, pedig többször újjá lett építve. Rendezett a környezete is, szőlő ültetvények, a csatorna nádasa veszi körül a kisebb magaslatra épült templomot.

Sokféle kő fedezhető fel a falban, nagyobbrészt helyi réti mészkő, de római kori tégla és vulkanikus eredetű andezit is van.

Egy legenda szerint itt halhatott meg Szent Imre herceg, halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony nyugati kis ablakán keresztül a szentélybe bejutó fény ennek állít emléket. De ennek nagyon kicsi a valószínűsége, inkább helyi legenda, de az biztos, hogy ez a vidék István király birtoka volt és királyi vadászterület a honfoglalás korától kezdve.

Különleges performanszban volt részünk e történelmi helyszínen 3 HVCS cross motoros bemutatóját nézhettük, ahogy a szőlősorok előtt vagy a vizes dűlőúton figuráztak!

Visszatértünk az autókhoz, de nem hagyott bennünket nyugodni a távolban látott kilátó, szerencsére a betonúton tovább haladva a Barkóczi major felé ( egy nagy állattartó telep), a telepnél van híd, így meg tudtuk nézni a DVCS másik oldalán lévő Túzok-toronynak nevezett kilátót. Április-májusban a kora reggeli órákban a túzok kakasok násztánca megfigyelhető innen, akinek szerencséje van és persze felkel korán!

 

 

Napnyugtára értünk ide, ami itt a szikes pusztán gyönyörű, kilométerekre ellátni, igazi meditációs helyszín, semmi nem zavarja az elmélyülést.

A kilátó magas és nagyon meredek lépcsői vannak!

Hatalmas kórók voltak a kilátó körül, nagyon különlegesek a naplementében. Nem szamárkóró, hanem héjakút mácsonya, melynek a levelei és a szára is szúrós tüskékkel borított, a szárakon most is látszik hogy milyen szúrós. Embermagasságúra is megnövő egynyári növény, a levélhónaljaiban összegyűlik az esővíz, innen az elnevezése.