Kargala, Orgovány

Orgovány Kecskeméttől dél-nyugatra kb 22 km-re található település kiterjedt tanya hálózattal (lakóinak egy negyede külterületen él) és nemzeti parkos területekkel. A tatárjárás során elpusztult vidékre kunok költöztek be, valószínűleg az egyik kun vezér a település névadója, de azt is hallottam, hogy orgonát jelent ez a szó. A 18. században kunszentmiklósi kunok települtek a török idők után elnéptelenedett pusztára.

Régen vonat is járt erre, a Kecskemét - Bugac közötti kisvasút, sajnos ez már nem közlekedik. Orgoványról dél-keleti irányban vezet ki a majdnem 7 km hosszú Majsai út, mely egy széles homokos dűlő és az 54-es főúttal teremt kapcsolatot a tanyák között haladva.

Az út kb második felétől északra és délre lévő részt Kargalának nevezik, ezen a szakaszon található az út mellett a régi Kargalai tanyasi iskola is. Talán török eredetű a szó: Karg Allah!”, azaz: segíts, Allah!

A Majsai úttól délre fekvő részt barangoltuk be egy téli, havas napon, jobbára csak csodáltuk a gyönyörű havas buckás - borókás - fehér nyáras tájat! A kezdeti agrártájat hamar váltotta a buckavidék! Nem könnyű a mostani száraz nyarakon a homokos talajon a növénytermesztés, talán a szőlőművelés tart ki a legtovább.

Elsétáltunk a Google által tévesen jelölt emlékhelyig (1), egy gyönyörű fenyves mélyén csak egy magassági pontot találtunk! De a havas út csodaszép volt! Útközben egy elhagyott állattartó telep mellett mentünk el, úgy látszik még ez a tevékenység sem jövedelmező itt.

Visszafelé egy kb 120 m-es csúcsról (2) megpillantottuk a  buckák között rejtőző baptista imaházat.(4) Orgoványon a katolikusokon és reformátusokon kívül baptisták is vannak, akik 1896-tól vannak jelen a faluban, két gyülekezetük is volt, egy a faluban és egy a Kargalában. Ez utóbbi imaházát 1922-ben építették és még ma is áll, elég jól gondozott állapotban, bár valószínűleg nem használják már.

 A mellette lévő tanyák a környékbeli tanyákhoz hasonlóan elhagyottak, leomlottak, eltűntek az elmúlt 50-70 év során. Csak a jukkák, esetleg ásott kutak (veszélyesek, mert időnként a felső betongyűrű nélkül  semmi nem jelzi hogy ott egy mély üreg van) emlékeztetnek rá, hogy egykor tanya állott itt. Mint pl  az erdei fenyves sarka melletti területen, ahol még ezüstfát is találtunk és a régi tanya helyét jelző mélyedést.(3)

Több vadászles arra enged következtetni, hogy járnak ide a vadászok is!

Pimpó tanösvény, Orgovány

 

A Pimpó tanösvény Orgoványtól észak-nyugatra található, egyébként nincs messze az ágasegyházi réteken áthaladó Rekettye tanösvénytől. Ez utóbbinak a végén van egy  kilátó, attól kb 3 km-re van, akár össze is lehet kötni és egyben végigjárni a két tanösvényt, hosszabb időt eltöltve a buckák között bolyongva és a legelőket járva! 

térkép: www.turistautak.hu (itt jól látható mind a Pimpó, mind a Rekettye tanösvény útvonala, illetve az őket összekötő pirossal jelzett útvonal is.)

Megtett útvonal elérhetősége

A Pimpó tanösvény  az orgoványi buckák nyugati részét mutatja be, illetve az orgoványi rétek dél-nyugati részén lévő, mára már jobbára kiszáradt szikes tavat, a Csíra-széket.

Az orgoványi buckavidék a fülöpházi és a bugaci között található, egyrészt földrajzilag, másrészt növényzetét tekintve. Leggyérebb a növényzet a fülöpházin, itt a gyep és a futóhomok a jellemző,  míg a bugaci a növényzettel leginkább betelepültebb, itt az erdő az uralkodó. Ezen a három területen megfigyelhetjük a homoki növénytakaró fejlődésének (szukcessziójának) teljes sorozatát.

A homokbuckák mellett a kaszálók, nedves rétek, a nádas-rekettyések és szikes gyepek is megjelennek itt. A Kolon-tói övcsatorna vezette le a korábbi  mocsárrét  vizét, jelentősen megváltoztatva a tájat és a vegetációt.

A tanösvény valójában Orgovány nyugati szélétől indul, a Kolontói csatorna és a Csíra szék felé, majd ott tesz egy körutat, egyrészt a kaszálóréten és a csatorna mellett, másrészt az orgoványi homokbuckák déli-nyugati szélénél haladva. Nem találtunk meg minden táblát és jelzést, de nem is kerestük, a dűlőutak is vezetnek és a telefon is sokat segít a tájékozódásban.

Mi Izsák-Szajor dűlőn át közelítettük meg a tanösvényt, Izsák előtt a régi kisbolttal szemben (buszmegálló és egy intenzív, jéghálóval borított almaültetvény is van itt) van egy betonút, ami a régi TSZ majorhoz vezet, ezen a dűlőn mentünk tovább, elég jól járható autóval is, míg egy régi elhagyott birka hodályhoz értünk, ez mellett parkoltunk le. (kb 3 km-re a kisbolttól ).

Az első megállónk a kiszáradt csatorna partján volt, amelyet egy szép fehér nyáras határolt az egyik oldalon.

Aztán jöttek az öreg, kiszáradófélben lévő fűzfák, valószínűleg a csatorna építésekor telepíthették őket...

A VÍZPARTI FŰZ Pósa Lajos

Azt hittem én, hogy ősz koromban is,

Mint a havas bérc, úgy állok szilárdan:

Ezüst fejem fel-felragyog fehéren

Ködoszlató, kicsillanó sugárban.

Vízparti, korhadó fűz vagyok én,

Mely ráhajol csüggedten a folyóra

És várja, várja, hogy a rohanó víz

Mikor mossa ki a partot alóla.

A tehenek nyomait sokat kerülgettük a réten! Aztán végre elértük a buckákat! Itt kicsit eltértünk a tanösvény vonalától, mentünk, amerre kedvünk tartotta, illetve amerre nagyobb buckát láttunk!

A homokos felszínt egy pázsitfűféle, a csenkesz fűcsomói uralják. A nemzetségnek - Festuca  - rengeteg faja van, és pollenjeik nem kedveznek az allergiásoknak. A téli nedvesebb, párásabb időben a fűcsomók között mohák és zuzmók zöldellnek.

A csenkesz és moha mellett ha figyelmesen keresgélünk, előbukkan a homoki pimpó (Potentilla arenaria) 5 levélkéjű, bársonyos tapintású levele. Ha tavasszal jövünk, nem kell majd keresni a homoki pimpót, napsárga virágait mindenki észre fogja venni.

A tanösvény névadója - homoki pimpó tavasszal

A gyerekek gyorsan felszaladtak a buckákra, ez pl a Hollós hegy nevű 123 m-es "csúcs"!

Innen tovább persze nem az egyszerűbb dűlő utat választottuk, valahogy mindenki megszerette a bozótosokat! De megérte átvágni magunkat rajta, egy védett kis "szurdokvölgybe" jutottunk!

Nekem ez a kedvenc fotóm erről a túráról. Evernia prunastri, bokros zuzmó egy fatörzsön.

Kilátás az utolsó buckáról, amire már nem olyan nagy lelkesedéssel mentek fel egyesek, pedig ha tudták volna, hogy ez a Sarka halom, amely 125 m magas, nagyobb lett volna a kedv!

Végül sejtelmes ködben értünk vissza az autókhoz, egy régi birka hodály mellé, amit sajnos már nem használnak. Kb 9 km-t gyalogoltunk ezen a februári téli délutánon.

Lakott és elhagyott tanyákat egyaránt látni, a rétet legeltetésre használják, sok a telepített erdő. Ezen a februári ködös délutánon inkább elhagyott, kihalt volt a táj. A barnás szín dominált, főleg a réten, a füvek  és nádas zöldje télen eltűnik. A fák sziluettje viszont ilyenkor csodálható meg a legjobban!