Túra a Kisizsák melletti buckák között

Helyszín: Izsáktól kb 6 km-re, ÉNY irányban fekszik Kisizsák, az 52-es főút közelében. Nem messze innen van a Biczó Csárda, mely az 52-es felől és a Fülöpszállásra átvezető régi rossz betonúton is megközelíthető, és szép nagy parkoló van mind a két oldalon. 

Ez volt az első, szinte nyáriasan meleg túránk, már nem a meleg teás termoszra vágytunk, csak minél több vízre! Nem voltunk még felkészülve a szinte nyárias melegre, pedig május elsején nem ritka!

Túra hossza: kb 13,3 km - eddigi leghosszabb gyaloglásunk! Ezt még beszorozhatjuk 1,3 - 1,5-ös szorzóval, a homok és a meleg miatt!

Számomra igazi meglepetés volt az itt elterülő hatalmas buckás erdőség és a változatos tájkép.

A csárdával szemben lévő tájház mellett vezet a sárga turista jelzés a Balogh hegy felé, ezen indultunk el, ilyen szép üde zöld síkságon, még telve lelkesedéssel és erővel!

  

Végre nem a pocsolyákat és a sarat kellett kerülgetni! Hanem a homokot! Igazi sárga futóhomok, rejtély hogy maradnak meg a fiatal fenyő ültetvények, sokat láttunk a túra során belőlük.

 

 Nem tértünk le a sárga jelzésen kelet felé a Balogh hegy irányába, hanem délnek haladtunk, aztán kezdtünk fáradni, kicsit letértünk az útról, aztán sikerült visszatalálni, de közben átvágtunk mindenen, fenyőerdőn, homokon, buckákon, de végül csak kiértünk egy dűlő útra!

Útközben megcsodálhattuk a buckák tavaszi virágait, pl a homoki pimpó fénylő sárga virágát, vagy a báránypirosító kékjeit!

báránypirosító

aranyribiszke

50 - 60 évvel ezelőtt más volt itt a tájkép, megpróbálkoztak a gyümölcs és szőlő műveléssel is rövid időre, a régi térképek tanyákat jelölnek, ezeknek már csak a nyoma látható, pl az elvadult jukkák és aranyribiszkék bokrai hívják fel a figyelmet arra hogy valamikor egy tanya állhatott itt. Megcsapott bennünket a dűlőúton sétálva a Ribes aureum (aranyribiszke) sárga virágának bódító illata, gyakran ültették az alföldi tanyák mellé sövényként ezt az Észak-Amerikából származó szép őszi lombszíneződést adó cserjét.

a Kolon-tó széle

 Hősiesen elgyalogoltunk a Kolon-tóig, sajnos  kosborokat nem találtunk, így vissza indultunk, most már a sárga jelzésen aminek a vége nagyon buckás és homokos lett, 10 km már mögöttünk volt, de volt aki bevállalta a Balogh hegy 122-125 m-es csúcsát, ahonnan igazán messze lehetett látni, egészen Dunaföldvárig!

 

Kilátás a Balogh hegyről

Végül egy szép zöld réten tértünk vissza, az egykori Gróf tanyából kialakított tájház mellett.

A Petőfi túrakör is  többször szervezett ide túrát, pl a 677. túrájuk ezen a tájon vezetett át.  Szép leírás és fotó album található ebben a bejegyzésben.

Mi is visszatértünk télen is erre a tájra, Uzovics telep felől a déli részét jártuk be a Biczó Csárda és a Kolon-tó közötti buckás résznek.