2021. március 6., szombat

Szentendre, Kő hegy

 Szentendrétől nyugatra található a 366 m magas Kő hegy, amely a Visegrádi hegység déli lenyúló része, egykori vulkáni kúp.

A Budapesttől É-ÉNY-ra emelkedő hegyvidék két részből áll: az É-ÉK-i rész a Visegrádi hegység, a D-DNY-i pedig a Pilis. A kettőt a Pomáz-Esztergom vonalában húzódó törésvonal választja el.

Szentendréről a Szentlászlói, majd Annavölgyi úton, a Lajos-forrás irányába haladva közelíthető meg a Kő-hegyi tanösvény kiindulópontja az Annavölgyi vízesés közelében. Itt nagyobb parkolók is vannak. A Bükkös-patakon átvezető híd mellett egy keskeny kőlépcső vezet le a patak mellé, ahol a köveken botladozva haladhatunk a vízesés felé, ami tél végén bőségesen vízhozammal zuhan le a kőlépcsőkön.


Az avarban már bújnak elő a kora tavaszi virágok, sikerült egy hunyort is elcsípni! 





Visszatérve a zöld jelzésre, megindultunk felfelé a kb 205 m magasan lévő parkolóból. A zöld jelzést követtük, az első útelágazásnál a baloldali zöld jelzést választottuk, nem a Sás-völgy felé indultunk, ezen majd a túra végén jöttünk ugyanide vissza.


Sok helyen láttunk a földön sárga bogyókat, melyek a fákon lévő fakín nevű, félélősködő  növény gömbökből hullottak le. Hasonló, mint a fagyöngy, hívják sárga fagyöngynek is, de valójában egy másik faj, illetve ellentétben a fagyönggyel, télen lehullik a levele.





A Kő hegy platójáról szép kilátás nyílott Szentendre felé, a menedékház-turistaház étel-ital kínálata szimpatikus volt, sok kiülő hívogatott a pihenésre. A Kő hegy már a bronzkorban lakott volt, a hegy lábánál vezetett a római hadiút, az Árpád korban pedig híres szőlőtermő vidék hírében állott.




A rétről déli irányba vezető turista út kivezet a Kő hegy platójának déli pereméhez, egy meredeken letörő andezit-tufa-breccsa rétegződésű oromfalhoz, mely csodálatos panorámát kínál. Az 1840-es években Petőfi is járt erre, ezt örökíti meg a Petőfi pihenő.
Az 1929-es Pilis útikalauz megemlíti, hogy a Kőhegy sziklafalain vaskarikák láthatók, még abból az időkből, amikor a Duna arrafelé folyt. A szerbek beköltözésekor, kb 300 évvel ezelőtt, ide kötötték ki a gályákat. Ezek a karikák kb 12 m magasan voltak.




A napsütötte tetőn megtaláltuk a  salátaboglárka sárga virágait! Sok kankalin tövet is láttunk, de még nem virágoztak.


Visszatérve a turista házhoz, a hegyen található tó felé folytattuk a túrát. Északi oldaláról kerültük meg a náddal benőtt időszakos tavat. 

Majd a sárga jelzésen haladtunk a Cseresznye hegy déli oldalán. Legalábbis próbáltunk haladni, a nagy sár megnehezítette utunkat!




Egy idő után a tanösvény visszakanyarodik a Vasas szakadékot érintve a Sás völgy végénél lévő elágazáshoz, de mi a zöld jelzésen folytattuk a túrát a Lajos forrás irányába. Hamarosan a Csepel forráshoz értünk, le kellett menni hogy lássuk egy mély szurdokvölgybe.




A Lajos forrás előtt visszakanyarodtunk a Cseresznyés árokhoz, itt haladtunk egy gyönyörű szurdokvölgy oldalán.





A tél végi erdő is sok szépséget mutatott nekünk.



A Cseresznyés árok végén lehet választani, hogy a Sás völgyön vagy a Vasas szakadék felé térjünk vissza az Annavölgybe.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Széki lile tanösvény, Dunatetétlen